Riportok a kanadai vadonból

SZÍNHÁZI  HÁZŐRZŐK  6. szín. Tegnapi jegyzetemben megidéztem, amikor a színházi büfében meztelenül táncoltam (miközben gyéefet szidtam, aki a vörös seggfű zászlaja alatt kormányozta jégtáblának az országot, pont olyan esztelenül, ahogy azt a mai kormányfő teszik). Civilként mindig is azt gondoltam,…

SZÍNHÁZI  HÁZŐRZŐK.  5. szín (Purgatórium).  Drámai felütés, tus: meg akart ölni a színház. Ez előhozott bennem bizonyos régebbi fájdalmak emlékeit, mert anélkül lassan úgy éreztem volna magam, mint egy drámahős. És a drámahősérzet dráma nélkül nem veszélytelen, mert az ember nem tud ellenállni,…

SZÍNHÁZI  HÁZŐRZŐK.  3. szín.  Az igazgató kábé háromszáz kilós volt. Főzött lábszagot árasztott. Bemutatkoztam.                     –  Örkény István.                      –  Mi van vele?                      –  Kivel mi van?                      –  Örkénnyel. Már meghalt.                    …

SZÍNHÁZI  HÁZŐRZŐK.  2. rész   A.   tehetséges volt, de valamiért gyűlölt engem. Nem tudtam az okát. Mondtam is neki:  A., ne gyűlölj engem, mert nem tudom az okát. De ha tudom az okát, akkor se oké, hogy gyűlölsz, mert úgy nem lehetek jó a szerepben, ha gyűlölsz engem. Pláne, ha nem tudom az okát.…

SZÍNHÁZI  HÁZŐRZŐ  1 szín. Az öreg rendező öreg volt, és nagyon hülye. És olyan jól állt neki a jópofizás, mint szarpumpán a gumi. Filmes volt. Korábban rendezett pár filmet, abban a korszakban, amikor még a kuratóriumi tagok egymás közt osztották a pénzt (s az észt). A színházról lövése sem. Az…