SZÍNHÁZI HÁZŐRZŐ 1 szín. Az öreg rendező öreg volt, és nagyon hülye. És olyan jól állt neki a jópofizás, mint szarpumpán a gumi. Filmes volt. Korábban rendezett pár filmet, abban a korszakban, amikor még a kuratóriumi tagok egymás közt osztották a pénzt (s az észt). A színházról lövése sem. Az első rendelkező próbán valamelyik színész megkérdezte:
– Hol jöjjek be a színpadra?
– Hova hol gyere be? – kérdezte a rendező.
– Tudod, az olyan padlóféle, ami fel van emelve, hogy mindenki lássa. Az nézők meg lent ülnek a székeken.
A rendező arcán nyálas mosoly jelent meg. (Bocs’, elütés, helyesen: nyájas) Oké, mondta, már értem. Aztán egyetlen instrukció nélkül felküldte a kezdőszereplőket a színpadra, két tenyerével a csapott, és felkiáltott: TESSÉK! És hanyatt dőlt, és várta, hogy a színészek játsszanak. Akik pedig néztek egymásra, toporogtak, kezükben egyetlen megfogható dolog: a szövegpéldány. A rendező ismét elrikkantotta: TESSÉK! Ekkor az egyik kolléga letette a példányt, és méltóságteljesen távozott a színről. Szittya magyar színész volt, hátrafelé is tudott nyilazni: a portálból visszalőtt egy nyilat:
– Tudod, hogy megdugtam a húgodat?
– Én is megdugtam – szólt utána a rendező. – De nem egy nagy szám. Nem mozgatja a farát. – Viccnek szánta. Utalnék a mai jegyzetem 1. sorára: olyan jól állt neki a jópofizás… (lásd fent).
Végszóra én következtem. Beléptem. Leeresztettem a példányt. Hosszú csönd. A félhomályból ismét felcsattant: EKSÖN! Álltam, és várakozva néztem a félhomály felé, a fejem felett pattogtak a reflektorok. No mi van? Kérdezte a rendező, miközben pírlapok zizzentek.
– Semmi, csak azt hittem, megmondod, honnan jövök, hova állok…
– Te biztos azért tétovázol, mert nem tudod a szöveget – ripakodott rám, és már előre hízott a mája a leleplezés örömétől (meg attól a napi fél liter konyaktól). Mert a máj már ilyen: 1. Elég remélni a mások gyarlóságát, máris hízik. 2. A fent lévő zárójeles mondatrész (“meg attól a napi fél liter konyaktól”). Akkor jött az AHA effektus, aha: nekem kell megrendeznem magamat. Nincs ezzel baj, ebből még jól is kijöhet a színész, ha felkészítették az önálló munkára. Hanem a téma egyre inkább csípte a szememet. Mert arról szólt a darab, hogy a pápa lemegy a rómaiak közé, és ott prostituáltakkal hetyeg. És még ez is, mondjuk rendben, ha mindezt nem valami savanyú humorba öltözteti a szerző. Mert tudom én rég, hogy a humoros darabok akkor lehetnek sikeresek, ha olyan védtelen dolgokat vesznek célba, mint a hit meg a vallás. De menten kicsorbul vagy visszapattan a szerzőre, ha az emberi faj állatiasabb ösztöneit célozza meg: a haszonszerzést, üzletet… tehát – a zsákmányt. Ezért sokkal könnyebben lehet sikeres egy ilyen érzékeny témán évődő vicclap is (Charlie Hebdo), vagy komédia, mint bármi más. Ezeket aztán könnyen meg is találják a muszlim fanatikusok, aztán a szerző levágott farkát a saját szájába gyömöszölik.
Átöltöztem civilbe, és otthagytam a próbát. Kifelé menet a portás kérdezte, mi bajom. Semmi, mondtam. Csak undorodom. (A KÖVETKEZŐ TÖRTÉNET HOLNAP REGGEL 9-kor) nfl
