SZABÓZSOLT ÁLLATTITKÁR. Persze tudom, rossz szójáték egy államtitkárról ily tiszteletlenül, de egy politikusnak ki kellene vívnia a tiszteletet, mert az ingyen nekik sem jár (lopni meg azt, fájdalom! nem lehet). Szóval ezzel a fazonnal nem az a baj, hogy emeszempésből lett fideszes, mert a damaszkuszi út joga neki is jár, és a pártba apámon kívül senki sem meggyőződésből lépett be, hanem karrierszámításból (apám párttagságáról pedig már meséltem egyszer, hogy hogyan lépett be és ki a pártba, -ból; ha röhögni akarsz, majd egyszer megismétlem, de most nem ez a téma). Szóval evvel a szabóval nem az a baj, hogy kommunista volt, hanem hogy hazug, s ezt leleplezte a tegnap esti Célpont riportja. De ha megindul a vizsgálat(?), ha a polt pot rezsim nem állíttatja le(?), ha kiderül a korrupció(?) és elítélik(?)akkorra már mindenki elfelejti, hogy mi is volt az ügy (ahogy ez szokott lenni, mindkét oldalon tocsikolva, simongáborolva). A tegnap esti Célpontban (visszanézheted a neten) világosan látszott, hogy hazudik, mintha könyvből olvasná- - - pedig még meg sem jelent az a két regényem (VÖRÖS NAP; és LÚDBŐR), melyekben a korrupt államtitkár figuráját róla mintáztam; olvassátok el- - - majd ha a könyvkiadókban megtanulnak olvasni, és felismerik benne a többszázezres példányszám lehetőségét. Szóval ezt a kis szabót jól lebuktatták a Hírtévé műsorában a semmire sem használható kalandparkkal, tanösvénnyel, és az elsíbolt milliókkal kapcsolatban. De műsorban nem beszéltek a megbukott vadászmúzeumról, amely ugyanez a tészta. Amikor még ebben a hatvani vadászmúzeumban dolgoztam, figyelmeztettem őket, hogy ez így nem lesz jó: ez a múzeum meg fog bukni, ha ilyen koncepció szerint készül el. Nem hallgattak rám – meg is buktak. Már az is furcsa volt, hogy egy vadászati múzeumban én voltam az egyetlen, aki értett a vadászathoz, s mivel megírtam a véleményem a szabóról (aki akkor még csak hatvani polgármester volt), ki is vágtak onnan. De nem baj, én mondom és írom ezentúl is, ami a csövön kifér. Úgyhogy: Sancho, nyergelj, indulunk!
Ráadásként ide másolom a Lúdbőr című pszichothrillerem egy rövid részleltét (remélem egyszer könyv alakban is olvashatod):
Az eligazítás végén a rendőr K. Józsefhez lépett, valamit a fülébe súgott. K. ránézett.
– Bemutatlak az államtitkárnak. – És bíztatóan csippentett a szemével.
- mondani akarta, hogy már futólag ismerik egymást, de a rendőr ezt nem várta meg. K. fogta a puskatokot, követte a rendőrt.
– Aha, hát maga az – mondta az államtitkár komoly arccal. A vizenyős tekintete, mint olvadáskor befagyott a tó, amikor jeget még vékony réteg víz borítja, de alatta a jég acélkemény. K. úgy döntött, hogy nem ismeri meg az államtitkárt.
– K. József vagyok. Kihez van szerencsém? – A rendőr halk köhintéssel figyelmeztette K.-t. Az államtitkár intett a rendőrnek, mintha azt mondaná: hagyd, ez majd én elintézem.
– Tőlem kérdi, hogy ki vagyok? Volt már nálam a Minisztériumban. Abban a természetvédelmi ügyben.
– Úgy látszik, itt rám nincs is szükség – mondta a rendőr, és el akart menni. K. utána szólt, hogy maradjon, biccentett az államtitkár felé, és otthagyta őket. Pár lépés után visszafordult, és ekkor Gecey rákacsintott.
Amikor K. eltávolodott, az államtitkár a rendőrhöz hajolt, mintha egy pihét távolítana el a gallérjáról.
– Ennek majd utánanézünk. Kérj bírósági határozatot a telefonbeszélgetéseinek lehallgatására.
– Ez a véleményed?
– Nincs véleményem. Ha volna, más szakmát keresnék. Csak érdekeim és céljaim vannak. No, töltsük meg a puskát, mindjárt kezdődik a vadászat.
nfl
