ORBÁN CINIKUS LETT, ami egyébként az öregedés természetes élettani folyamata. Tegnap, ahogy néztem a parlamenti beszédét, hogy védte meg Rogánt, a harminckét évvel ezelőtti szerepem jut eszembe, amikor Szabadkán Luthert játszottam a Lócsiszárban. Ahogy a darabban L. beszél Kolhaas-szal, az már nem a forradalmár retorikája, aki kitűzte a pontjait a várkapura, sokkal inkább egy kiélt és megszürkült, gyarló emberé. Nézzétek meg a jutubon Orbán újratemetési beszédét 89-ből, és tegyétek mellé a tegnapi beszédét. Láthatjátok, hogyan erodálja a hatalom és az idő az ember jellemét. És akkor, immár kicsit elszakadva a még regnáló, de még önmaga árnyékaként fungáló elnöktől, elmondom a saját öregedési tapasztalatomat. AHOGY ÖREGSZIK AZ EMBER, egyre kevesebb alvásra van szüksége, hisz teste már készíti magát a végső nyugalomra. Én mindig pocsékul aludtam, most is éjfél után kettő van, hogy ezt írom. Vannak emberek, akik, mire fejük a párnára ér, már alszanak is. Mint akiben leoltották a villanyt. Például a Bagi Gyuri, Orahovón, többször vadásztunk együtt, és amikor visszajöttünk a lesről, azt mondta, jóéjt, s mire a feje a párnához ért, már aludt is. Ezekre azt mondják: alszik mint a bunda. Ezek szerint a bunda jó alvó. Én nem vagyok bunda, ezek szerint. Ki hitte volna, hogy egyszer irigy leszek egy bundára- - -
Ki hitte volna, hogy Orbánból egy kifakult jellemű ügyvéd lesz?- - - Én nem. De nem is voltam még semmilyen elnök, voltam viszont vezető helyzetben, bizonyos társulatokban. S tudom, hogy mekkorára tudja növeszteni egy ilyen helyzet az egót, amikor tévedhetetlennek hiszi magát, és sérthetetlennek a helyzetét. Én barátokat, kollégákat és a családomat vesztettem el a rajtam túlnőtt egóm miatt. Ahogy tegnap az elnök fölényesen körözött a téma fölött, mint légy a szar körül, az jutott eszembe, hogy ő majd mit fog elveszíteni a túlnőtt egója és cinizmusa végett.
Régebben az „ügyes” pozitív tartamú szó volt. Mára a rogánok és gyurcsényok („trükkök százai”) miatt átkerült a negatív tartományba. nfl
(„Aki mindent elveszít, az mindent megtehet, ha a pillanat a csengő: én éppen csengetek.” Halott Pénz)