A S S Z I M I L Á L Ó D Á S. Ha nem számítjuk, hogy színész akartam lenni, és nem megyünk lélektani hátterű indoklásokba, úgy lehet mondani: nem akartam abban az országban asszimilálódni, azért jöttem el a végekről. De ez így nem pontos. Az egyszerűsítés végett maradjunk ennél: idegennek éreztem OTT magam. De ideát már a főiskola első napján beleakadtam abba a problémába, hogy ITT ugyanolyan idegen vagyok. Mert nem vörösoktóberes ruhában, hanem lévisz farmerben jártam, és ez hetvenötben már első látásra határt húzott köztem, és az itteniek között. Közben pedig olyan akartam lenni, mint a környezetem, mimikrit kerestem, fedezéket, hogy elvegyüljek, ne tűnje ki. Például a beszédemmel. Tájszólásban beszélek, mondták, és ezt, jól van, tartsam meg, de közben tanuljam meg a mekegő magyart is. Mert mi mekegésnek hallottuk a pesti beszédet, és ez nem csak a Pest-vidék konfliktust élezte ki, de a magyar-magyart is. „Milyen érdekesen beszélsz”, mondta valaki, „nem is tudtuk, hogy a jugóknál is ilyen jól tanítják a magyart”. „Ne szégyelld”, mondta a másik, pedig szégyellni egészen addig nem éreztem okát, de ezt jelzésnek vettem, hogy szégyellni esetleg mégis okom van. Mint egy rezervátumi vadra, úgy néztek rám, vagy hallgatták a beszédemet, amit talán ők egzotikus állathangnak hallottak. És akkor egy nap rájöttem, hogy a határon túli származásom nem hátrány, de még fel is kínálja ittlétem NEM KUDARCOS végkifejletét. Különösen, hogy az első év végi vizsgánk után azt mondta Nádasdy Kálmán, hogy olyan vagyok, mint egy Bartók-mű: nem vér folyik bennem, hanem tiszta forrás.
A legidegenebbnek mégis ott érzetem magam, ahol az egyetlen otthonom volt, legalábbis a nevemen: Montenegróban. Ahol csak évente pár hetet töltöttem, de ott is le kellett nyelnem a te-egy-gyüttment-vagy sanda nézéseket. Az ilyen helyzetek sérelmeket okoznak, az ilyen emberek sérelmeket hordoznak magukban, nem is keveset, s a sértettől függ, hogy a sérelmekből fakadó energiát ki mire használja. Ha olyan mulya, hogy nem közönyre vagy visszavágásra, hanem a sérelmek kiírására, akkor bár igazságosnak, és – még szörnyűbb szó – humánusnak mondják, de példáját nem követi senki. A sértett lassan visszabukik abba a közegbe, ahol már semmihez semmi kapcsolódása, és akkor még a szülőföldjén is ellenség lesz, és senki nem nyúl utána, mert nincs már védszövetség, vagy csak azokkal, akik, hozzájuk hasonlóan időben megértették, hogy bárhova is mész, idegen vagy. Tehát nem mentek sehova. nfl
