TUDOM, KI A KÖRÚTI ROBBANTÓ. Ezzel a bombasztikus címmel (azt hiszem, ide illő szó) nem provokálni akarok, nem is viccelődni mások sebei fölött. De megalkottam az illető profilképét. Tudom, ki ő, ha nem is névről. A típust ismerem. Merthogy a tragikus eset előtt két hónappal én ezt a történetet megírtam egy novellában, bizonyítható: ott van a dokumentumaim közt. A megírásakor (még nem is sejtve a két hónap múlva bekövetkező eseményt) abból indultam ki, hogy nem kell e hazában migránsnak lenni, hogy bekattanjon az ember, mert a korrupció által velejéig szétrohasztott, csontig lepusztult, kiéheztetett és kivéreztetett világunkban annyi rejtett indulat kanóca sistereg, hogy azt csak sejteni lehet (vagy még azt sem). Raszkolnyikov ugye, az elveit követve, kamaszos dühből gyilkol. Nem haragszik az öregasszonyra, nem is a pénze kell. A hatalomra dühös. És mi a hatalom szimbóluma? 1. A pénzt (kinél van?: az uzsorás asszonynál.) 2. Ki a hatalom képviselője, utcai helytartója? A rendőr. Bingó. Megérkeztünk. Ez a robbantó egy raszkolnyikovi figura. Aki nem csak a mai hatalomra dühös, mert a régebbi hatalmak alapból voltak olyanok, amilyenné mára a Fidesz erodálódott. A rendőrségre dühös. A rend őre minden hatalmat kiszolgál, nem mérlegeli annak erkölcsi minőségét, egy részük, az alja, stikában hozzá is korrumpálódik. Hogy milyen látomással látogatott meg a novella a megírásakor ez a történet? Nos, irodalomtörténeti tény (forrás: Németh László: Vallomás az írásról) hogy Kosztolányi Dezső, miután megjelent az Édes Anna című regénye, levelet kapott egy budapesti ügyvédtől, aki Kosztolányi nem kis ámulatára közölte, hogy a regény megírásával szinte egy időben egy Schmidt Anna nevű cselédlány, baltával megölte a gazdasszonyát. Ez a cselédlány pontosan akkor került a márianosztrai börtönbe, amikor az író ama rész megírásánál tarthatott, hogy: Édes Anna a márianosztrai börtönbe került. Hangsúlyozom: ebben az esetben nem arról volt szó, hogy a gyilkos valamilyen olvasott minta alapján ölt volna, mint pl. az elmebeteg Chapman lőtte le Lennont. Jung kollektív tudattalansági elméletében bizonyított, hogy létezik olyan neuro-biológiai agyi funkció, hasonlóan az álomtevékenységhez, amikor a tudat a régmúlt dolgokat, vagy az elkövetkező eseményeket varázsolja a jelenbe. A látnoki jelenség igen ritka, de a múltból, a tudatalatti által feltörő élmények elég gyakoriak, amikor az ember úgy érzi, most, ebben a pillanatban történik, sőt összekapcsolja őket a jövővel, remélve, hogy újra meg fognak történni. Ilyen éber transzállapot az írás is, amikor az író agyában tételesen és képszerűen megjelenik az, ami a valóságban még nem történt meg, de szükségszerűen meg fog történni. Ilyenkor az agyban blokkolt traumatikus élmények felszabadulnak. Az is lehet, hogy az adott emlék soha nem tér vissza, mert az agy olyan helyre raktározza el, ahonnan csak hipnózis vagy kábítószer segítségével csalogatható elő. Hogy én előre megírtam egy később bekövetkező robbantást, magam a következő régi esetre vezetem vissza: A szülőfalumban még emlékeznek arra (anyám egészen bizonyosan), amikor 7. általánosban megbántódtam az iskolára, iszonyú dühömben felhívtam az igazgatót, és elváltoztatott hangon azt mondtam, hogy bomba van elhelyezve az iskolában. Persze, az igazságérzetem esett csorbán kívül alapvetően viccnek szántam, telefonbetyárságnak s nem hittem, hogy komolyan is vehető egy ilyen fenyegetés. Aznap nem volt tanítás, kiürítették az iskolát, s végül is apámnak elárultam mindent, aki pedig abban a suliban tanított. Az igazgató megrovásban részesítettek (ma már nem úsznám meg ennyivel), mellékbüntetésül apám egy nagy ollóval vágta le, az akkori időben megengedettnél hosszabb hajam: „te bitliszes hippi, tee!”. De ez a gyerekkori hülyeség mégis jó volt valamire. Most, amikor – mondom, a körúti eset előtt két hónappal – egy ilyen utcai robbantás történetét novellában megírtam, a tudatalattimból azt a sértett kamaszgyereket kerestem elő. És A ROBBANTÓ című novellámban egy fiatalember bombát helyez el egy kapualjba- - - a történet további része már nem azonos a létezővel. Még el kell végeznem rajta az utómunkálatokat, hogy elküldjem az (itt egy ismert irodalmi lap neve áll)-nak. Nfl
