Riportok a kanadai vadonból

MÉG  FIATAL  VOLTAM, legalábbis mai eszemmel szemtelenül fiatal kor az a harminc év, mikor megírtam első könyvemet arról, milyen illogikus, halálos sodrású, kiszámíthatatlan indulat a vadászat, ugyanígy a nemi vonzalom, amit már a görög drámák is lelkeket felkavaró mélységekig ragadnak meg: amikor a fajtalanság, az anyakomplexus, vadászösztön és más hevületek összefogódzó kezében felvillannak az érzelmi kések.  Ez a kis novelláskötet – vadászkönyvnek álcázva – egy szerencsés véletlen folytán feltűnést keltett, annak ellenére, hogy nem is került be a könyvterjesztési hálózatba. Szókimondásával a könyv leleplezett néhány emberi gyarlóságot, minélfogva többen keresték az ismeretségemet, és még többen gyűlöltek. Sokszor kaptam meghívást un. társadalmi eseményekre: vadászatokra, könyvbemutatókra, tárlatokra, ahol élveztem, hogy nem látszom írónak, és nem élek azokkal a maró szellemességekkel, amellyel más művészek darabokra szaggatják kollégáikat, mihelyt azok kiteszik a lábukat. A Nimród már évek óta szinte minden számában lehozott tőlem valamit, de én nem elégedtem meg ezzel, elkezdtem kéziratokkal bombázni az irodalmi folyóiratokat. Személyesen vittem be a (itt egy ismert lap neve áll) szerkesztőségébe, a hidrogénezett hajú titkárnő sajnálkozással vegyes vidám gúnnyal mért végig, mert azokban az internet előtti korszakokban minden bokorból egy kéziratot lobogtató ifjonc ugrott elő. „Majd felívjuk”, mondta a titkárnő, és ő maga is tudta, hogy nem mond igazat. Mégsem adtam fel. Valami hajszolt. Aztán beugrott egy ötlet, pontosabban, az egyik kocsmában hallottam, hogy egy pasi hot doggal a kezében ment be a kocsmába, ahol valami szóváltásba keveredett. „Gyere ki, ha mersz!” mondta a vitapartnere, ő kiment, egy perc múlva azzal jött vissza, hogy hasba szúrták.  Könnyeden, már-már viccelődve mondta, és a hot dogból előzőleg kecsap csöppent a hasára: senki nem hitt neki. És ő Mercutio-ként monologizált a halál közeledtéről, aztán dobott egy hátast, és meghalt. No, most ez minimum tragikomikus történet. Lehet azt is mondani, hogy balfaszság. Egy balfasz ember halála, mert mért bohóckodott, mért nem mutatta meg a sebét, hogy íme. De a sebeinket gyakran eltakarjuk, szemérmesség, satöbbi, ugye. És itt van a dolog másodlagos jelentése, ami egy sima bűnügyi esemény alatt/fölött húzódik. Ebből írtam egy novellát, elküldtem egy magazinnak, lehozták, elég tisztességes honort is fizettek érte. Így indult a korszak, hogy véres történeteket gyűjtöttem, és kieresztettem őket az emberek közé. nfl