Riportok a kanadai vadonból

A  FŐSZERKESZTŐ ravasz volt és viszonylag művelt, s volt a modorában valamely vidékies természetesség, ezért többnyire szerették az újságírói szakmában. Kérlelhetetlenül és mogorván nyilvánított véleményt, és amikor a lap irányelveit jelölte meg, mindig felsorolta a kábítószerek elleni harcot, a fiatalkorú bűnözést, a nemi eltévelyedés elleni harcot. Mindig furcsa élvezettel végezte el ezt a felsorolást, olyan hangon, mintha ebédet rendelt volna. Nem sokra értékelte É. szókimondó, és kemény hangú cikkeit. É.-t viszont vigasztalta a gondolat, hogy azok többsége, akik karriert csinálnak egy züllött és korrupt világban, maguk is szükségszerűen elzüllenek, de már nem tudta átérezni azt a jóleső keserűséget, hogy a kemény szókimondása miatt nem jutott előre a pályáján. Önelemzése során kiderítette, hogy eleve úgy írta meg azokat a cikkeket, melyeket a főszerk nem engedett közöli, mert alapjában véve megvetette a főszerket. Ha ezeket az írásokat elfogadnák, az azt jelentené, hogy semmivel sem különb a többieknél. É. nehezen viselte a ki nem mondott szavak szorongatását. És arra is szüksége volt, hogy különb embernek gondolhassa magát a többieknél. nfl, LÚDBŐR, regényrészlet (most készül)