AZ A SZÍNÁZ alternatív társulatként működött. Ahhoz képest meglehetős állami támogatásból tartotta fenn magát, köszönhetően Gecey államtitkárnak, aki bírt némi színészi képességgel, mint minden politikus, még több szereplési kényszerrel, mint minden politikus. Gecey időnként szerepet is vállalt a Társulatnál. Kisebb szerepeket játszott, amit utána zengettek a bulvárlapok, és ez a társulat hírnevének pont annyira használt, amennyire ártott. Mindezért cserében Gecey kijárta a kormánynál a Garabonciás Társulat kiemelt állami támogatását.
Rézinek a Főiskola elvégzése után több szerződés-ajánlata volt a bulvárszínházaktól, de ő a Garabonciáshoz szerződött. Bár a közönség alig látogatta előadásaikat, a szakma és a kritika kiemelt figyelemben részesítette, és az említett politikai kapcsolatoknak hála, magas állami díjakra is számíthatott. Idővel saját kreativitását is érvényre juttathatta: maga rendezte a darabokat, és a Társulat vezetőjévé választották.
Eljárogattam az előadásaikra, főleg, ha Rézi is játszott, és minden szereplése után méginkább magával ragadott a vonzó személyisége. Soha nem játszott ugyan nadrágszerepeket (pedig a fiúruha nagyszerűen állt volna neki, ahogy első találkozásunkkor megállapítottam: álleszbikus értelmiségi külsejével sikerrel izgatta a lanyha nemiségű férfiakat). Mégis volt benne valami fiús szemtelenség, meg tudta szikráztatni szellemességét, csibészes báját, a komédia iránti érzékét, de Lady Macbeth szerepében is frenetikusan félelmetes volt (írta róla MGP, a kritikájában).
Sokszor beültem a próbáira, gyönyörködtem Rézi játékában ha játszott, ha rendezett: határozottságában. Mindenben érvényesült heves természete. Akármit játszott, jól állt neki, akármilyen ruhát vett magára, jól állt neki. Mélyen átélte szerepét, amit ő titkolt, tagadott, azt mondta mindig: ez csak játék. Ha a szerep azt kívánta, mindenből groteszket csinált, de volt soha csinált a játéka. Sűrű volt a színpadon, koncentrált, ez látszott minden mozdulatán. Nem is törekedett a természetességre, miközben persze természetes volt. A színpad: csalás, ezt mondta mindig, ott nincs helye a természetességnek. Színművészet, mondta szenvedéllyel: a szó másik felében benne van, hogy mű, ami nem valódi, csak annak tükörképe. Mintha az élet volna, de mégsem az. (nfl, VÖRÖS NAP, részlet) ( folyt. köv.)
