Riportok a kanadai vadonból

Réz Pál,  BOKÁIG  PEZSGŐBEN, Parti Nagy jegyezte életrajzi „hangos könyve” nagyon megfogott, mégis legnagyobbat egy Vörösmarty idézet ütött rajtam, ami többször is visszatér a könyv folyamán: „Az emberfaj sárkányfog vetemény: Nincs remény! nincs remény!” (Ezt én úgy szoktam mondani prózailag, hogy a humanoid-faj egy elhibázott konstrukció, újratervezés kellene az evolúció-projektben.) Sok érdekes irodalmi pletykát/sztorit lehet olvasni benne, pl. hogy a földim, Kosztolányi a Tanácsköztársaság alatt nem tudta eldönteni, a fehérekkel vagy a vörösekkel értsen egyet (ehhez képest az Édes Annában elég határozottan foglal állást). Aztán ott van Szabó Lőrinc esete (143. oldal), aki dicsérőn szólt Hitler beszédeiről (= 10 évvel ezelőtt egy másik hasonló politikus hazugságbeszédét dicsérték jeles íróink). Aztán a 176. oldalon arról mesél, amikor ’77-ben Chartát írt alá Václav Havel letartóztatása ellen… Itt egy kis személyes: 89-ben, a már említett Avignoni Színházi Fesztiválon körbehordoztak egy tiltakozó nyilatkozatot Havel bebörtönzése ellen – szegényt még akkor is zargatták a zsernyákok – és (nem hősködés, de szigorú tény) egyedül én írtam alá, mert az amúgy becsületes jellemű, de megalkuvó és vonalas Schlanger lebeszélte a többieket, hogy aláírják. Pedig 89-ben sokkal kevésbé kellett félni ilyen dolgoktól, mint pl. ma. Amit furcsának találtam: Réz a visszaemlékezésében „buzi”-t  és „cigányok”-at említ, ami engem – nem lévén érintett – különösebben nem zavart, csak éppen ha ezt én mondanám/írnám (nem fogom), akkor a közéleti megmondók máris elővennék a másik mércéjüket. nfl