MÁR IDÉZTEM NEKED Barátom pár nappal ezelőtt a remek JURIJ POLJAKOVOT, akinek az egész Gödölye a tejben című regényét idézni lehetne a remek bulgakovi és gogoli gúnyával, amelynek minden sora kést forgat a rendszerváltás körüli orosz irodalom impotens heréiben. Ismerős, és annyira nem csak az irodalomban, a színházi világba is beleilleszthető szituációk. És nem csak a gatyaválási időszakára, de a mai elsimonos világra is, amikor a párthűségesek mindenféle juttatásokat kapnak: színigazgatói szék, borászat, barackmagleszopó manufaktúra... Amikor arról ír Poljakov, hogy miután világsiker lett nyugaton Paszternák regénye arról a zsivány Zsivágóról, akkor az orosz pártvezetés felbérelte a felbérelhető írókat, hogy támadják meg Paszternákot. Megtámadták, aztán a rendszerváltás után ezeket a bértollnokokat jogos megvetés övezte (de a kapott dácsákat persze nem vonták vissza tőlük). Ugyanez volt a (Ladik Katalin mellett) legnagyobb vajdasági költő, Sziveri esete, mikor a még ma is publikáló párhűségesek pártutasításra megtámadták Sziverit, hogy így vásárolják meg a bérelt helyüket az irodalmi kánonban. És itt, anyagországban is tudunk ilyen példákat a rendszerváltás körüli Listen to your heart korszakából, amikor minden csatornán ezt énekelte a Roxette, és a politikából is ez a szívzörej jött. És mi azt hittük, hogy a fiúk majd másmilyenek lesznek. (Aztán itt van.) Akkor még bizakodtunk, hogy a mi nemzedékünk majd nem úgy, és nem olyan aljasan viselkednek, ahogy elődeik. (Aztán itt van.) Mások pedig a mi bizakodásunkon már akkor is a hasukat fogva röhögtek… és a naiv és gyermeteg kelet-európai népeknek kezébe adták a rendszerváltás csörgőjét, de még nem választották el a szocializmus anyatejétől. nfl