HOGYAN TUDJAM, mikor van nappal, és mikor éjszaka, amikor belül mindig sötét van. És komor vagyok ma, mint egy Nirvana-dal. Vannak napok és éjszakák, amikor csendes örömmel élvezem azt az édes tudatot, hogy milyen szabad vagyok. Csöves. Persze már majdnem nyár van, csövesnek való évszak. Télen csövesnek lenni nem valami kellemes dolog. Legfeljebb az Adrián. Narancsot lopni a holdfényben. Mmmm!
Régebben, amikor a színházi társalgóban ültem, és élvezettel gondoltam arra, milyen finom kis botrány lenne, ha kimondanám azt, ami abban a percben a fejemben jár! Lenne hiszti, meg minden. De attól kezdve legalább joggal közösítene ki engem a társulat. És úgy néznének rám, mint vámpír a tükörre… no, ezt megmagyarázom, mint a rossz viccmesélő: a vámpír ugyanis nem látja magát a tükörben.
Legszívesebben egyedül vagyok, hatalmas magányomban. Ha unatkozom, léggitározom, saját hangommal nyomom a rockot: wweooooouuuuu.
Kifáradtam, hanyatt dőlök az ágyon. Hallok mindent, ami a belső udvart közrefogó házakban történik. Mozdulatlanul heverek az ágyon, túlságosan nyugtalanul az elalváshoz, kimerülten a fölkeléshez. nfl
