Riportok a kanadai vadonból

Színházházőrzők:  NYÍLT  LEVÉL  BÉRES  ATTILA  IGAZGATÓHOZ.  Igazgató úr, ön gyáva. Azért gyáva ön, mert aki nem veszi a bátorságot, hogy válaszában nemet mondjon, és inkább megfutamodik a választól, azt a köznyelv igen leleményes és találó szófordulattal gyáva embernek nevezi. Egy válaszlevél nem csak azokat a szavakat jelenti, melyeket tartalmaz; azt jelenti: elismerem a másik létezését/létezéshez való jogát. A válasz elmaradása: ennek ellenkezője. Ezzel pedig máris csábítóan közel kerülünk az elméleti gyilkosság definíciójához. Ez év január 4-én kerestem meg először önt levélben, egy rövid beszélgetést kérve. Egy hónappal később időpontot kaptam, el is utaztam Miskolcra, de ön nem tartózkodott a színházba. És később is folyamatosan azt az üzenetek kaptam a titkársága felől, hogy majd szólnak, ezzel tartva fent az a lehetőséget, hogy találkozhassunk. A többszöri e-mailomra csak rá kellett volna kattintani a VÁLASZra, és két mondatban: 1, ezért nem, 2 azért nem, vagy emezért nem (amit a titkárnője is megtehetett volna ön helyett). Ha megengedi, adok tippet. Pl. írhatta volna, hogy azért nem akarok találkozni veled, mert téged rossz színésznek mondanak. Mert akkor bizonyára tévedtek azok, aki diplomát adtak, valamint tévedett azon városok közönsége, akik az év színészének választottak, valamint a rendezők, satöbbi. És azt is válaszolhatta volna: azt hallottam, hogy nehéz ember vagy. Ez is egy válasz lett volna, mondjuk, nem igazán korrekt ez sem, mert az „azt hallottam” kezdetű mondat legalábbis necces. Ezt kábé egy percig tartott volna, és akkor ön nem lenne gyáva, mint ami. Mert például a Jordán sem gyáva, aki személyesen válaszolt. És még kevésbe gyáva a Rátóti, aki személyesen hívott fel, s bár lényegét tekintve nem változtatott semmit a helyzeten, mégis becsültem őket, pontosan annyira, amennyire önt megvetem a gyávasága miatt. És az se töltheti el önelégültséggel, hogy vannak a gyáva kategóriában még önnél is gyávábbak, pl. a vencelvalentin, aki már gyávaszar kategóriába tartozik, és komoly egészségkárosodás kockázatával lehet csak vele egy levegőt szívni. És az se menti önt, hogy itt az ugaron a nemválaszolás hungarikum; a könyvkiadóktól a lapszerkesztőkig gyakran olyan magas intellektuális rétegekbe onanizálják magukat, hogy eközben elmulasztják azt az elemi udvariassági gesztust, hogy a levélre válaszolni illik. Ez például az amúgy erkölcsileg nem sokkal fejlettebb nyugaton már alapvetés: tapasztalhattam Kanadában (ahol jelenleg épp ama erdő ég porig, amit anno én gondoztam Keg Riverben, bionyítva minden dolgok értelmetlenségét). Erdőmunkáskén ott ahányszor e-mailt írtam az igazgatónak, még aznap személyesen válaszolt. Pedig a faipar nem dolgozik olyan érzékeny anyaggal, mint az önök színházi ipara. De maradjunk csak az ön gyávaságánál: az ember attól még nem lesz nemgyáva, hogy vannak gyávaszarabbak is nála (visszautalva a vencel szar jellemére). Öt hónapon át abban a téveszmében hagyott, hogy várhatom azt a találkozást. Igazgató úr, én nem haragszom önre, mert nincs hatalmam, és a mondás szerint (ide azt a szót javaslom illeszteni, amint fentebb a vencel jelleme vonatkozásában írtam)-t ér a harag hatalom nélkül, márpedig, ahogy eddigi életemben nem rendelkeztem olyas hatalommal, amilyennel ön, ezért nem engedhetem meg magamnak a harag luxusát. Csak megvetem önt, ahogy megvetek minden önhöz hasonlóan gyáva, és hatalmának önteltségébe belerészegült embert, és ezt a hátralévő életemben minden, számomra lehetséges módon igyekszem majd artikulálni. Ez az én hatalmam. Tiszteletlenül, nfl