HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

2016.04.30. 09:13 calvero56

MÁSNAP,  AZ  EGY  ÖRÜLT  NAPLÓJA   41. előadásán iszonyú félelem fogott el attól a tudattól, hogy két órán keresztül egy légtérbe leszek zárva egy őrülttel: Poriscsinnel. Aki ebben a két órában én bőrömet viseli. Tehát: az én bőrömre megy. Azt nem mondom, hogy az ő bőrébe bújok (miként azt nagyon fellengzősem kollégáim hangoztatják a különböző reggeli tévéműsorokban), mert (miként rosszmagam szoktam mondani): valakinek a bőrébe bújni csak úgy tudunk, ha előtte megöljük és megnyúzzuk az illetőt, mint teszik azt a Bárányok hallgatnak-ban. Nem bújuk a színész sehova, legfeljebb az egérlyukba, attól való félelmében, hogy elfelejti a szöveget. Márpedig az akkor szokott bekövetkezni, ha megtöri azt a szakmai alapvetést, hogy előadás előtt nem iszunk. No, eme a 41. előadás előtt odajött hozzám N., hogy mi van, mért vagy sápadt. Mondtam, hogy rosszul érzem magam, fogyókúra, idegkimerültség, ilyesmi. És félek a szereptől. Egyetlen szerepemtől sem féltem soha, de ettől az őrülttől igen. És néha félek a közönségtől is. Félek félhomályban lapuló százlábútól, százfejű ragadozótól, aki ha megérzi gyengeséged, sebzettséged: széttép. Amikor színpadra lépek, néha stikában lepillantotok a homályba rejtőző rémre, mint a szkanderező, amikor megfogja az ellenfél kezét. E pillanattöredék alatt minden szerepemben boldogságot érezek, játékkedvet. De a Popriscsinben  zsigeri félelmet. Odalent az a rém, villogó szemmel les rám, véremet akarja. De a cápák a legfélelmetesebbek. Hullát akartak minden este. A színpadi fedélzet körül cirkáltak, villogó fogsorral lesik, mikor vetünk közéjük egy-egy hullát. Előszeretettel portyáznak az egyenlítő és a királydrámák között. A Titus Andronicus és a Horn-fok közt tájékán valósággal tobzódnak. Milyen csalódást érezhetnének a cápák, ha egy színpadi kivégzés vagy halál elmaradna… Stuart  Mária kihúzná a fejét a nyaktiló alól és hazasietne, mert mindjárt kezdődik a Fábry… A Kaméliás hölgy beutalót kapna Galyatetőre, és kigyógyulna a tüdőbajból. De nem. A cápák hullát akarnak és hullát kapnak minden este. A széksorok hullámverésében esténként a csontok ropogása hallatszik. 

A második felvonás tízedik percében történt, hogy egyszer csak   (A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK hétfőn  9-kor) nfl

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr758674730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása