AZ ÖNGYILKOS MERÉRÉNYLŐK nem valami korrekt és igazságos fazonok, ott a szörnyeteg-keltetőben. Mert öngyilkosnak lenni amúgy nagyon emberi dolog, az állatvilágban példa sincs ilyenre, pedig talán egy állatnak nagyobb oka lehet rá. De az állat élni akar. Az embernél viszont működik a szabad akarat: az emberi szabadság, amit rosszamagam is sokra tartok, még ha nem is hangoztatom olyan fennen, mint azok, akik a szabadságunktól folyton megfosztanak minket, hatalmuk bizonyításaképpen. Szóval, amúgy az öngyilkosságra való jog nagyon rendben van. De a leendő öngyilkosnak nincs joga akaratát rákényszeríteni más emberekre. Azért nem mondom, hogy ártatlan emberekre, mert itt szó sem volt ártatlan emberekről, hiszen tudtommal (hála istennek) nem voltak csecsemők az áldozatok között. Márpedig csak a csecsemő ártatlan. De amint él pár évet, máris bemocskolódik a világtól: máris rátelepszik mások akaratára, máris megvesztegeti az orvosát, akinek borítékot ad át… és ahogy halad előre a korral, egye több mocsok rakódik az emberre, egyre távolodik az eredendő krisztusi ártatlanságtól: olyan lesz az ember, mint egy fehér bűnökkel terhelt hógolyó. Ezek ott rossz időben, rossz helyen voltak, terheljük hát az ősbűnöket egy hazugsággal is, hogy: húsvét, és hogy van feltámadás. És ha azt kérdezed: mi a franc folyik itt?... Én azt mondom, semmi. Még pontosabban, itt a világvége. Vagyis – a semmi. A semmi-filozófiának és bosszú-apoteózisnak vannak komoly irodalmi archetípusai is: Kolhaas Mihály szenvtelen gyilkosságai… és maga a szerző is ilyen nemlét-filozófia jegyében végzett magával: Kleist, miután megírta a regényét, kiment a folyópartra, és főbe lőtte magát. (Ezt nem kell lájkolni.) nfl
