„Már megunt engem a világ,
S hasonlóképpen a világot én.” Charles d’Orléans
ESZEMENT NÉPVÁNDOLÁSNAK hívták azt a kort, amikor még elég fiatal voltam ahhoz, hogy talpam alá vegyem a világot. Nem akartam én jobb életet, se munkát, dehogyis, kalandot akartam, új világot látni, akár az Újvilágot is, hogy például vadászhassak Alaszkában, s hogy meglátogassam a tundra nomád népét, akiket a telepesek eszkimónak hívnak, ami inuit nyelven embert jelent. Vagy elmenni Mexikóba, autón járni végig a kaktuszos sivatagokat, a lepusztult kis falvakból gyerekek integetnének, a kis genyák biztos arról álmodoznak, hogy ők is olyanok lesznek, mint a Köpcös, a nemrég lefülelt maffiózó, aki még a Sean Pennt is megszívatta. Nézném a kocsiból a gyereklány-kurvákat, akik majd 13 éves korukban meghalnak AIDSben, addigra milliomossá téve a hájas, izzadságszagú stricijüket. Ezt csinálnám, délután pedig elmennék egy nudista strandra, és undorral nézném a vén picsákat, akinek köldökig ér a csecse, mint a vizsla füle. És a kapkodó életforma közben szépen elfeledkeznék a depresszív melankóliámról. Vagy elmennék vissza Afrikába, hogy eszembe jusson a Titana nevű szerelmem, vagy éppen azért mennék vissza, hogy elfelejtsem őt.
Bementem egy utazási irodába, hogy ajánljanak nekem valami jó helyet, valahol délen.
– Ott van például Kuba… – mondta a nő a pult mögül, és a kezembe nyomott néhány prospektust. Igen, úgy hallom, hogy mióta az agg forradalmár-diktátor nyugállományba vonult, és helyébe lépett az alig nyolcvan éves öccse, egész fiatalos lett az a szigetország. Állítólag félmeztelen nők rázzák a szambát és a lambadát, és akár az utcáról is hazavihet valakit az ember a bungalójába. És a lánynak még csak nem is kell kurvának lennie, élvezetből csinálják. Nem is értettem, miért is jutott ez eszembe, még elevenen élt benne Titana emléke, és amúgy sem volt kedvem baszni.
– Nincs kedvem baszni – mondtam. A nő meglepetten nézett rám. Igaz, ami igaz, átugrottam egy-két állomást a gondolatmenetben. A nő a laptopjára pillantva: – De Kuba már elkelt erre a szezonra – mondta, s én megnyugodtam, úgyse gondoltam komolyan a Kubát. Alaszka jobban érdekelt. Megköszöntem a nőnek, hogy raboltam az idejét, és kijöttem az irodából. Iszonyú meleg volt, elálmosodtam, lefeküdtem a parkban egy bokor árnyékába, összetekert bőrdzsekimet a fejem alá tettem kispárnának. Kitéptem egy fűszálat, a számba vettem, rágtam, keserű volt. A közelben gyerekek játszottak, ha jól láttam, egy csiga szarvacskáit vagdosták le ollóval. A csiga érzékenysége a szarvacskáiban koncentrálódik, amelyek kis szemekben végződnek. A szarvacskái nélkül a csiga nem több szenvedő, gyámoltalan, puha masszánál. nfl HOLDVILÁGNÉZET, 15. oldal. (A korábbi változatot töröltem, újra kezdem írni, ebben a stílusban.)
