HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

2016.01.20. 09:02 calvero56

AMIKOR  APÁM  19 évvel ezelőtt ezen a napon, amikor reggel felkelt, vajon tudta vagy érezte-e, hogy az lesz élete utolsó napja? Ezen gondolkodom most, amikor harmadszor olvasom Dragomán könyvében az Örökség című novellát, amelyben az író meghalt apja holmijai közt keresgéli az apját. 19 évvel ezelőtt, 1997. január 20.-án apám felkelt, kipakolta a hűtőből a kaját, és reggeli közben meghalt. Illetlen dolog asztalnál halni. Én sose reggelizek, ezek szerint örökéletű vagyok? Hogy hallhatatlan, az oké, közel 2 éve nem hallottak engem színpadon. Ennyit a genetikáról. Talán mégis érezhette, hogy vége, mert előző nap hívott telefonon, nem voltam otthon, Lea dadusa vette föl, mondta neki, hogy a Mária evangéliumában épp Jánost játszom e pillanatban, hívjon holnap. De már másnap nem hívott. Anyám is Mária, ennyit az előérzetekről. Már soha nem volt módom hallani a hangját. Ennyit a múltról. Amikor megláttam a koporsóban, arcán azzal a hülye ünnepélyességgel, mintha a halál valami kibaszott nagy titok lenne, amit ő most megtudott, de cseszi azt elmondani bárkinek is. Akkor nagyon haragudtam apámra. Mélán néztem a száján a néma kiáltást, és bár világos volt számomra, hogy a lehetőség adott és élnem vele rendjén való, száraz maradt a szemem. Apám, odaát a halálban olyan titokzatos volt, mint egy holdsütötte táj, vagy mint amikor a lombkoronán át beszűrődik a holdfény, és mint a macska a kandallónál, elheveredik az erdő talaján. Néztem az arcát, hogy milyen titkokat tudhatott meg odaát. Mert hiszen van valami titka a halálnak, ezt mindig is tudtam. Amikor pedig a koporsóban feküdt, arra gondoltam, hogy egy Marlin kengyelkulcsos puskával kellene kitámasztani a koporsó fedelét, mert apám mindig olyan vadászfegyvert szeretett volna, és soha nem kapta meg, mert nem várta ki, a hülyéje. És biztos voltam, hogy apám nem tűri majd, hogy rácsukják a fedelet, majd a hasadékba nyomja a könyökét, ha itt lesz az ideje. Mikor eljött a temetés ideje, rácsukták a koporsót, de meg se moccant apám könyöke. Ennyi apámról. nfl

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/8287666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása