Riportok a kanadai vadonból

ARGÓ   (MÁRTON  ANDRÁSNAK)  Újév reggelén, amikor az utcán olyan mély csönd volt, mint a Titanic roncsainál, lent, 4000 méteren (de az Univerzumból az ugyanolyan mély, mint egy tál langyos húsleves), és mindenki úgy aludt, mint a hajótörés áldozatai, szóval, akkor reggel ismét eszembe jutott az inkriminált szó. És újra elolvastam azt a jegyzetet, és akkor már beláttam, igazad volt: abban a kontextusban és személy vonatkozásában helytelen volt a fószer szó használata. Bár egy szót nehéz elítélni és börtönbe zárni, legfeljebb a felbujtót, aki kimondta vagy leírta, jelen esetben engem. 1932-be jelent meg Céline regénye (Utazás az éjszaka mélyére), ő emeli be először a köznyelvet és az argót az irodalmi nyelvbe, és nekem ő etalon, s rajta kívül is a legkedvesebb íróim élnek ezzel ez eszközzel ((Hemingwayt kivéve, aki szintén a kedvencem, de ő nem argózik) (és érdekesség, hogy ugyanazon a napon halt meg, amikor Céline, csak éppen… másként. És míg C.-nek a közmegvetés jutott a világháborús szerepléséért, H.-nek egy Nobel, mert ne higgyük, hogy az életművében közepes Öreg halászra kapta, mert A Nagy Kétszívű folyónál a csúcs. Azért kapta, mert részt vett Párizs felszabadításában)). Vissza az argóhoz: szívesen használok ilyen szavakat, beszédben, írásban egyaránt, és nem mindig a környezetem provokálása a célom. Ez a magyarázata, miért írok ilyen agresszív és néha formabontó módon, miközben tudom, hogy a formák tisztelete az olvasó tisztelete, és ez alól semmilyen körülmény nem mentesíthet. Bár a fószer szó bibliai eufémizmus, az irodalomba önkényesen furakodott argóhoz képest, ez esetben rosszul használtam. Köszönöm az észrevételedet, máskor is szívesen veszem azt. nfl