MÁR EGÉSZ FIATALON az útszéli kocsmák vadszőlős lugasait választottam időtöltésül, ahonnan merengve lehetett nézni a völgyben csillámló folyóra, vagy a kék hegyekre. Ilyen helyeken még a rum is vérszínű, és a rumok fáradt utasa kipihenheti magát, ahol a pincér hamisan ad össze, de én nem számoltam utána, mert nekem megalázó volt a mások csalárdsága. ((Volt például a Kolubara folyó mellett, Boszniában egy útszéli vendéglő, mindig ott ettem csevapot, és hagytam magam átvágni a fizetőpincérrel, aki eltereli a vendégek figyelmét olyan kérdésekkel, hogy hova utazik a gospodin, meg milyen remek időnk van, és közben kevesebbet ad vissza). (Ráhagytam, örüljön, és röhögve még borravalót is adtam ilyenkor.))Ilyen dolgok történtek azon a tavaszon is, amikor Afrikába indulva világcsavargásra adtam a fejem. (Haj, sóhajt a szerző: az a tavasz még igazi tavasz volt, motorfűrészek daloltak a fákon.) HOLDVILÁGNÉZET, részlet, 6. oldal, nfl
2015.12.30. 09:23 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr478211690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
