Riportok a kanadai vadonból

A  VÉN  PEDOFIL  elhúzott végre  a vérbe, szánon a számikhoz, vissza, Lappföldre, egy évig nyugtom lesz tőle, nem rázza a szaloncukron hizlalt seggét a Centrum áruház bejáratánál, gépi hangon danolva a dzsinglbelzt. Most már a hajléktalanok is hiába veszik fel a zsaroló-kolduló ünnepi tartásukat, elmúlt a szeretet évada, most már majd felgyújtják őket a padon, ahol újságpapírral takarózva éjszakáznak. A fekete karácsonyon álságos vigyorral vetted át az ajándékot (óóó, pont ezt szerettem volna, hogy találtad ki); az ünnep múltával pedig odalökted az asszonynak: vidd a padlásra, ne is lássam. Vagy jobb esetben azt a libaszarzöld fazekat visszacserélted elektromos vécékefére. A zsebtolvajokra is ínséges idők várnak jövő karácsonyig, ne sajnáljuk őket, bár ők szezonmunkások, létfenntartásukért küzdenek. Szemben azokat a fehérgallérosokkal, akik megszabadultak erkölcsi gátlásaiktól, hiszen a kormányfő is megmondta, hogy most az ő tőkéhez juttatása jövend a földárveréseken. Hasonlóan a ma már nosztalgiával nézett 90-es évekre, az intézményesített lopás (privatizáció) mozgalmához, amikor a mai bélügy miniszter OLAJozottan intézte ügyeit, LOPakodott a sötétben; gyéef pedig családi összefonódásait mozgatta meg. Ezek most együtt utaznak telelni Tenerifére, persze, nem a halandókkal együtt, hanem a gép luxus részlegében, a klassz buzinesz osztályon, mert ők ugye nem átlagemberek, nekik jár az, ami a turistáknak nem. Mily fájdalom, sóhajtanak mélyet, legközelebb csak jövő karácsonykor vehetjük fel azt a több tízmilliós év végi jutalmat. De nem görcsölnek, hiszen a párt, a mindenkori és minden oldali, vigyáz rájuk, az ügyészség szeme is ott van, hogy minden gyanús ügy tengerszem tisztaságúnak látsszon. A hajléktalanok pedig, melyek békés űrlényekként szállták meg a karácsonyi csili-vili várost, most visszamennek a parkok padjaira, vagy a városszéli erdőcskék bádogkunyhóiba, a szabadságba. nfl