Riportok a kanadai vadonból

ÍRÓMŰVÉSZ, SZÍNMŰVÉSZ. Az elsőnél ugye milyen hülyén néz ki. Akkor mi  indokolja a másodiknál. (A festők ezt beszéljék meg egymás közt, hogy náluk ez miért kóser, ebbe nem mártom a pennámat. Bár ott talán indokolt a megkülönböztetés, tekintettel a szobafestők érzékenyégére, nehogy már a művészek gyanús és mondén társaságába keveredjenek.) Szóval, hogy ha az író művész, akkor mért nem vállalja fel. Ahogy a színész (amennyiben így használja), ja, hogy a színész olyan infantilis lenne, hogy még a világ szájába is dumálja, hogy ő művész?... Mert ha csak azt írod a névjegykártyára, hogy színész, akkor nem hiszik el, hogy egyúttal művész is vagy? Ha valóban az vagy, úgyis látszik a nézőtérről. Ha meg nem, hiába írod, vésed, faragod papírra, kőbe, fába. Amikor 40 éves lettem, és még főállású színész, az un. „rajongó” diáklányok a születésnapomra megleptek névjegykártyákkal, ez volt ráírva: FL, szín- és életművész. Előtte soha nem csináltattam kártyát, ezt viszont vállalhatónak tartottam. Tíz évvel később a Főszerk felajánlotta, csináltat névjegykártyákat, kérdezte, hogy mit írasson rá. FL, költő és anarchista. Ezt írattam rá. Nem brahiból, komolyan gondoltam. No, aztán nemrég ezek elfogytak, mármint a kártyák (nem az anarchizmusom), kérdezte a Főszerk, hogy mit írasson rá. NFL, író, színész. Ezt kértem. A Főszerk engem túlságosan tisztel (miként én is őt, és ez nem nyelvcsapás volt felé), és hát odaíratta a színhez, hogy művész, mert ő annak tart. De, mondom neki, a „színművész” megszólítás annyira nem illik hozzám, mint egy narkós Pokol Angyala tükröződő napszemüvegben, A mosoly országa című operett előadásába. Az írók sem úgy használják, hogy íróművész, akkor a színész mért lenne több, annál, ami. Ezen majd még gondolkodom. nfl