ALINDÁNÁL - GÁRDOS, ÉS FORGÁCH. Tegnap fikáztam a médiát, hát Alindánál pont nem érvényes a kritika, nála finomabban és árnyaltabban kérdező médiást nem ismertem. Tegnapelőtt Gárdos ült nála, tegnap Forgách, mindkettejük munkásságát nagyra értékelem. Előbb Gárdosról: minden filmjét imádtam, az URAMISTENt tudjaisten hányszor láttam, de legalább tízszer, voltam nála castingon a 12 NŐ AZ ÉLETEMBŐLben (szerintem nekem való szerep lett volna, de most nem ez a téma, és nem is készült el a film). A Hajnali láz című könyvét olvastam, tetszett, annak is örültem, hogy filmet csinált belőle, virágozzon ezer virág. És most pár mondatot a Forgách-beszélgetésről (és a végén majd egy gondoltra visszatérek Gárdosra). Forgách könyvét még nem olvastam, majd fogom, a téma aktuális, nem lévén sem lusztrációs-, sem ügynöktörvényünk, és sok a megosztó és kibeszéletlen ügyünk (itt mindjárt a tegnapi ítélet a diktatúra egyik mozgatójáról, aki nem „kis fogaskerék” volt, hogy Forgáchot idézzem). A „kis fogaskerekekről”, a besúgókról már 10 évvel ezelőtt, amit lehetett, levette EP, megkoronázva a Harmóniát a Javított Kiadással, majd Temesi, amikor megírta ugyanezt a másik kameraállásból, Apám, című könyvében. Azt biztos, hogy erről így kell beszélni, ahogy Forgách tette, ilyen finom őszinteséggel (merthogy van bántó őszinteség is, rosszamagam gyakran ezzel az eszközzel dolgozom, ugyanakkor itt egy saját ellentmondásom, hogy utánanéztem, ki jelentett rólam a Főiskolán, mégsem vertem szét a pofájukat, csak nyilvánosságra hoztam egy FB-jegyzetben). És most egy gondolatra visszatérek Gárdosra: ami nem tetszett abban a beszélgetésben, az a legvége. Amikor elmondja, hogy amikor a zsidókat hajtották ki a Duna-partra, akkor a keresztény középosztály lehúzott redőnyök mögött hallgatott a lakásaiban. A polgári értékrend sosem a forradalmi hevületéről, és szembeszállásáról ismerszik meg. Igen, van olyan, hogy bűnösök közt cinkos, satöbbi. Ők, ott a redőnyök mögött cinkosok voltak, tehát bűnösök. De nem inkább és nem kevésbé, mint az utána lévő diktatúrában a pártagok és besúgók (föltéve persze, ha elfogadjuk, hogy a bűn mértékét nem a megölt áldozatok száma határozza meg; „egy emberben benne az egész emberiség”; és persze, ha tudjuk, hogy a kommunizmusnak a VILÁGON nem volt kevesebb áldozata, mint a nácizmusnak). Egy olyan hatalmi gépezettel, mint volt akkor a nácizmus és itthoni helytartói, csak az öngyilkosok szállnak szembe, vannak persze EGYES kivételek, de a többség kollaborál. Erre éppen Forgách könyve, és tegnapi mondatai a jó példa, csak éppen egy másik diktatúrába helyezve át: hogy a szülei, miközben tudták, mi a diktatúra, pártagok és besúgók voltak. És most ugorjunk át az egész távoli Fantazmagória nevű országba, és képeljünk egy helyet, ahogy a többségi zsidóságnak van egy hitlere, aki meg akarja semmisíteni a keresztényeket (volt/van már ilyen/hasonló a történelemben). Akkor a redőnyök mögül lerontana a zsidó többség fegyvertelenül, azzal a felkiáltással, hogy nem engedjük!, nem hagyjuk!? Nem, Péter. Az elképzelt, föltett, de meg nem engedett helyzetben a többségi értelmiség ugyanígy leeresztett redőnyök mögött kushadna (ehhez egészen a mai magyar valósából hozhatunk példákat). Mert ez az emberiségnek nevezett projekt már csak így van beprogramozva. Nincs jobb, és bátrabb nemzet, sem rosszabb és gyávább. Nincs kiválasztott nemzet, és kiválasztatlan. nfl
