LADIK KATIT NAGYON SZERETTEM, ezért volt, hogy követtem, mint (itt három pont van). Amikor egymásba szerettünk, én huszonkettő voltam, ő, hehe, kortalan. Bevittek katonának. Egyik napon odajön hozzám a kaszárnya parancsnoka, azt mondja, eljött értem a költőnő ((ő “pevacsica”-ának mondta, ennek, ha szerb száj mondja, van egy kis mondén felhangja)( határos ama ősi mesterséggel)), és bár a kiképzés alatt nem szabad elhagyni a körletet, ő, saját hatáskörben kivételt tesz, mondta, kienged a költőnővel a városba. Átöltöztem, és siettem a kijárat felé, és látom, hogy Kati ott áll tizenöt kiskatona gyűrűjében, akik őrségben, vagy a közelben voltak szolgálatban, és már fele beleszeretet, a másik fele pedig úton volt eme elhasznált érzés felé. (Miként minden zseninek, Ladiknak is iszonyú erős aurája volt/van).
A Moszkva szállodába mentünk, a Knézmihály lova főutcán. Sok mindenre megtanított azon az estén (és ezen érts Barátom, amit akarsz.)
Egy év alatt ez többször megismétlődött. Amikor leszereltem, nem múlt el a szerelem, hű de rosszul összecsengő szavak, no menjünk tovább: külön városban dolgoztunk, kezdett halványulni ama akármi, amit polgári körökben szerelemnek csúfolnak (szerelem? A kocsimat, legfeljebb). Meg már előttem állt a város összes nője (itt három pont van). Levelet írtam Katinak, hogy részemről ennyi.
Elmúlt egy hónap. Ladik nem válaszolt. Aznap tízig ágyban döglöttem. Tizenegy után lementem az étterembe (akkortájt, olyan krúdisan a Népkör étterem padlásán laktam), kávéztam, megebédeltem, kólát (vagy pelinkovácot sörrel, már nem emlékszem) ittam, utána leemeltem a nádkeretes újságtartót (a Népkör hagyománytisztelő kocsma volt, nádkeretben helyezték a vendég elé az aznapi újságot), ásítva belelapoztam, s már le akartam tenni, amikor a Kilátó rovat egyik verse felkeltette a figyelmemet. A verset Ladik Kati jegyezte. Szakítás volt a címe. Elkezdtem olvasni. A verset nem Ladik írta, hanem én. Pontosabban, Ladik az én pár nappal előtte írt szakító levelemet szabad verssé formálva, megtartva annak minden szavát, megfordítottam, és az általam megtöltött 45-ös Colt-tal visszalőtt rám. Elegáns genyaság vol ez részéről. Ma is szeretettel gondolok rá. nfl
