LÁTTAM AZ ÖRDÖGÖT, nem volt nagyobb egy mogyorós pelénél, egy pezsgőspohárban ült, csak a szarva látszott ki, a farka pedig az üvegre volt simulva, mint a giliszta. Követett a szemével, ahogy közeledtem, aztán rám vetette magát, a hasamra tapadt, be akart bújni a hasamba, ezt világosan láttam. Lelöktem a hasamról, mint a rovart, leesett a földre, és az ajtó mögé bújt, onnan lesett. De ekkor észrevettem, hogy a farka az ajtórésbe került, hirtelen becsaptam az ajtót, és becsippentettem vele az ördög farkát. Felvisított, elkezdett vergődni, és meg ekkor keresztet vetetett, mire úgy felfordult az ördög, mint az eltaposott pók. Azóta már biztos el is rohadt, ott bűzlik a sötét sarokban. (részlet- nfl: Szemérmes szatír)
A BŰNÖS EMBER ritkán bánja meg bűnét, mert működnek benne azok az önfelmentő technikák, melyek megerősítik abban a felfogásában, hogy a bűne nem is bűn igazában, hanem lázadás a rosszul működő világgal szemben. A közvetlen környezete (miközben nem kevésbé bűnös) kirekeszti magából a bűnét vállaló bűnöst, diadalmasan és érzéketlenül teszi ezt, a bűnös iránti teljes közömbösséggel (miközben, ő sem mentes ugyanazoktól, vagy hasonló bűnöktől, de mivel tudja magáról, hogy nem lop éttermi kanalat, vitathatatlanul a legbecsületesebb embernek tartja magát). Éppen ezért a bűnös ettől kezdve nem érzi magát a közösség tagjának, s mivel kiközösítették, magányosan él. Ha pedig mégis visszatér a társadalomba, gyakran olyan gyűlölettel van tele, hogy most már ő közösíti ki a kollektív környezetét. nfl
A KERESZTÉNYSÉG a legrégibb időkben, az első 3 évszázadban még csakis egyház volt. Amikor pedig a pogány római állam jónak látta, hogy kereszténnyé váljék (mint: rendszerváltás), ez szükségképpen úgy történt, hogy csupán bekebelezte (!) az egyházat, de voltaképp – a maga funkciójában – továbbra is változatlanul pogány maradt. (Helyezzünk analógiát a rendszerváltásra: a „pogány” kommunista állam bekebelezte a valamiben „hívő” rendszerváltókat, akik, miután bekerültek az állami hatalomba, engedtek alapelveikből, nem voltak már „kőszikla”, csakis saját érdekeiket követték.) nfl
KESZÉG KARCSI elég jó írt újságot, rész vett olyan korszakos vajdasági lap megalapításában, mint a Napló; színészi tehetsége is volt (játszott 83–ban, a Don Quijote-ban), apró termete miatt gátlásos, a nők nem érdekelték, de „úgy” a férfiak sem, hosszan nézett farkasszemet az emberrel, üveges tekintettel, de mintha nem is látta volna az előtte állót. 90 után (párttagként) zavarban volt a világ változásaitól (amikor még nem tudtuk, hogy a régiek írják majd a kottát), aztán egy nap (kb. 35 évesen) azt mondta tárgyilagosan a szerk.-ben: „Mától kezdve nem írok egy sort se.” És otthagyta a szerk.-et, hazament, és meghalt. Nem kötél, semmi méreg, se pisztoly a szájba, csak lefeküdt az ágyba, és meghalt. A nagy orosz regényekben vannak hasonló figurák. nfl
A SZEMÉRMES SZATÍR negyedik fejezetnél tartok (34. oldal). (Tiltsák meg a srácnak, hogy lemenjen játszani a térre: játszik egyedül – képzeletben.) nfl
HA BELEGONDOLOK, AZ ÖSSZES kedvenc regényem utazásról szól: Swift: Gulliver; Céline: Utazás… Kerouac: Úton; Jack London: Országúton; Szerb: Utas és holdvilág. ÉS az összes megjelent könyvem (és a még meg nem jelent regényem) is az utazásról szólnak (Alaszka, Afrika, Montenegró...) Hamarosan végleg elmegyek (még nem ODA, és nem is úgy, mint Szvidrigajlov a Bűn és bűnhődésben), külföldön telepedek le. Elegem van a baloldalból meg a jobboldalból, a népnemzetiből és a liberálisból, meg akinek van sapkája, és akinek nincs. Elegem van! nfl
