Riportok a kanadai vadonból

„GYERÜNK, VADÁSZOK, GYERÜNK!” (Allez, chasseurs, allez!) ez volt Batthyány utolsó szava, az október 6.-i kivégzésekor. (Haynau császári vadászokkal lövette agyon.) Ez idő alatt Kossuth és társai már Törökország felé tart (akkor oda, ma onnan ide menekülnek). Kossuth megtanul törökül, ahogy a 3 éves börtönbüntetése alatt angolul, hogy Amerikába tartson előadásokat, eleget téve a meghívásnak. 1951-ben megérkezik az Újvilágba, Fillmore elnök alig áll vele szóba, de a nép kezdetben hősként ünnepli. Majd kiderül, hogy a meghívás olyan, mint mikor vendégségbe hívnak, és a végén benyújtják a szálát. Kossuthnak is benyújtották; keserűen jön vissza Európába, hamarosan ínség köszönt rá és családjára, biztosítási ügynökként keresi a betevőt. És talán eszébe jut Jefferson elnök cinikus bonmot-ja: „A szabadság fáját időről időre vérrel kell öntözni, egyik reggel a hazafiak, másik reggel a zsarnokok vérével.”