Riportok a kanadai vadonból

A  NŐVADÁSZAT  SZABÁLYAI. Fiatal koromban még nem tudtam, hogyan lehet felgyújtani a nőt. Miként kell megőrjíteni. Milyen trükkel lehet magamba bolondítani, hogy aztán úgy játszadozhassak vele, mint macska az egérrel. (A macska állítólag azért játszik az egérrel, hogy felizgassa, felhergelje benne az adrenalint, hogy aztán jobb legyen az íze. De kérdezte már valaki erről a macskát…?) Sok férfi nem tudja ezt fiatal korában; ők azok, aki „udvarolni” szoktak, észre se véve, hogy a nő közben ásítozik. (Ismertem egy házaspárt, a nő kórházban feküdt, meglátogatta a férje, dumált neki valamit, mire a nő akkorát ásított, hogy kiakadt az állkapcsa; görcsoldó injekcióval tudták csak helyére rakni az állát.) A férfiak többsége nem tudja, hogy a nőnek nem szép szavak kellenek (hacsak nem olyan kékharisnya, mint a Cyrano Roxan-ja.) Nem is a bűbájt sugárzó szemek lobbantanak lángot a nőben. A férfiak többsége nem tudja, hogy a nő a hideg, érdektelenséget sugárzó arc látványára gyúlékony. A férfiak nem tudják, de a nők, akik szeretnek, ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez. Ez az a férfitípus, akinek ruhája és viselete egyszerű, arcán semmi kifejezés nem látszik; hideg szenvedélytelen nyugalom terül el rajta, szemeiben a letisztult egykedvűség, ami az igazi és szenvedélyes nőkre olyan veszedelmes.  Az ilyen férfi mozdulataiban hanyagság van, minden keresett affektálás nélkül; beszéde csendes és mértéktartó, összefüggő, de egyik szónak sem ad nagyobb hangsúlyt, sem erősebb hangot, mint a másiknak, és inkább arra törekszik, hogy beszéde pontosan legyen megfogalmazva, semhogy szónoki képességeit fitogtassa. Ha választékosan és dagályosan fogalmaz, akkor azt legfeljebb e-mail-ben, sms-ben teszi, mert e közvetítő eszközök kipurgálják a szavakból  a hímporos szentimentalizmust. Mindezen trükkökre sok gyakorlás után tesz szert az ember. Tanulni, tanulni, tanulni, ahogy a népbutító néptribun mondotta volt.