NEM VOLTUNK NORMÁLIS CSALÁD. Nem hivalkodásból mondom, de tényleg nem voltunk azok. A családunk valójában mindig boldog volt, a boldogságnak valamiféle elvont értelmében, bár belső viszály gyakran gyújtotta lángra a nyugalom unalmas boglyáját, hogy így fejezzem ki magam. A mi családunk mindig mindent szenvedéllyel űzött, legyen háború vagy sima vadászat. Bár apánk kilógott a sorból, akinek színtelen egyéniségéből hiányzott minden költőiség, amolyan tehetelen rendes ember volt, aki belesüppedt a középszerűségbe, és sosem volt meg benne az a képesség, hogy igazából élvezze az életet, leszámítva a boldogságnak az emített elvont jellegét. Sosem tudott örülni embernek való dolgoknak: egy üveg bornak, egy szívből jövő káromkodásnak, meg efféléknek. Apám unalamas jósága elhibázott, majdhogynem tragikus volt. A nagy ünneprontók fajtájába tartozott. Amikor meghalt, nagyon sajnáltunk, meg minden. De éppen Csilla lányunk első születésnapján halt meg, ami illetlen dolog volt tőle, és e váratlan esemény miatt a születésnapi torta sem készült el időben.
nfl – VÉRNARANCS ÉS VODKA (álönéletrajzi családregény, részlet)
