SZÜLŐFÖLDEM ÉS HAZÁM nem ébreszt bennem nagyobb érzelmeket, mint az alaszkai tundra. De nem is adott többet, ami miatt érzelmek ébredhetnének, mint az alaszkai tundra. A nomád lelkialkatú ember nem szokjon hozzá semmihez, és ne szeressen meg tájat. Úgyis ott kell hagynia megint, vagy elveszik tőle, vagy elüldözik (az aktuális kerítésig). Bármelyik percben útra készen kell állnia. Aki úton van, annak ne legyen semmije, ami tartóztathatja. Ami a szívéhez nőtt. Kaland legfeljebb – annál több soha. Ha valamit akarasz, s ha menni akarsz, sose nézd, mi lesz a következménye. Mert ha nézed, sose teszed meg. Nem mindenkinek olyan ám az élete, mintha egy háza volna, amit csak be kell rendezni az emlékeivel, hogy egyre szebb és pompásabb legyen. Vannak, akik szállodákban élnek, meg menekült tanyákon, meg lepukkant bérlakásokban. Az évek úgy csapódnak be mögöttük, mint a szállodai szobák ajtaja. És nincs egyebük, csak egy kis bátorságuk, meg az, hogy nem bánnak meg soha semmit.
2015.07.22. 09:11 calvero56
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr497646354
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.