DANILO KIS és EP. A nyolcvanas évek elején az újvidéki Ifjúsági Tribünön láttam és hallottam Őt, a valódi értelmiségit, a valódi függetlent, aki nem fogadta el a Nolit-díjat (ez egy kiadói díj volt Jugoszláviában), mert nem volt neki kóser az akkori politikai berendezkedés, inkább Párizsba beszökött egy ősszel (Szent Mihály útján suhant meztelen… vagy valami hasonló). Ott tartott irodalmi estet, drága emlékű Sziveri Jancsi szervezésében. Mindketten meghaltak, mielőtt megkaphatták volna az irodalmi Nobelt, pedig D. Kis konkrétan fel is volt rá terjesztve. Kisnek is EP volt a kedvence magyar írója, és barátja. EP sem kapta (még) meg a Nobelt, mert megkapta helyette a Kertész Imre (amúgy helyesen). EP annyit dicsérgette a Kertészt, hogy ezt meghallották Stockholmban, oszt azt mondták: ha a legnagyobb magyar író ennyire dicsér egy másik írót, miközben abban az országban hungaro-unikum, hogy a víz alá rántják egymást az értelmi seggek, nosza, adjunk má’ a Kertésznek egy díjat. Pedig: 2001 nyarán éppen Kotor egyik öbölében, Dobrotán voltunk, amikor a tévéhíradóban bemondták, hogy azon az estén „Peter Esterhazy, buduci literarni Nobelovac drzi knjizevno vece u Budvi”, szóval, hogy EP, a 2002-es irodalmi Nobel-díj várományosa (hoppá!) ma este Budvában tart irodalmi estet. Valival rögtön kocsiba ültünk, de az alagút előtt beleragadtunk egy dugóba, lekéstük. EP még nem késte le a hathuszas Nobelt. De ehhez sokáig kell élnie. Fehér haj törzsfőnök: uff én beszéltem. (Puff – ez kicsit teátrális volt.)
2015.05.31. 08:42 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr537506186
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
