NYÍLT LEVÉL ORBÁN VIKTOR MINISZRETELNÖKNEK, ÉS SZABÓ ZSOLT ÁLLAMTITKÁRNAK. Először: Tisztelt Orbán Viktor! Anno élőben láttam híres beszédedet, láttam a koporsót is, amire rámutatva mondtad: ebben fekszik a jövőnk. Nem gondoltam, hogy Te is egyike leszel azoknak, aki ebbe a koporsóba pöckölsz minket: nemzedéked nem pártfüggő tagjait; „te –is – tetted ezt, király!”
Nemzedékünknek ti voltatok a remény, hogy nem olyanok vagytok/lesztek, mint AZOK, akik addig országoltak. (Továbbiakban: ezek: AZOK; akik később lettek EZEKké.) A mi nemzedékünk bennetek látta a megváltót, és most itt hagytatok minket az út szélén. („Nem hagyunk senkit az út szélén”.) Törvényszerű volt-e, hogy ilyenek lettetek/lettünk? Ha igen, ki hoz ilyen törvényeket? Törvényszerű-e, hogy az ember, élete derekán sivatagba ér? Pár nappal ezelőtt néztelek a strasbourg-i számonkérésen, fojtogatott a sírás (pedig férfinak mondanak, s nem kóstolgatott még senki, mint tál kocsonyát), csikorgott a fogam a tehetetlen dühtől. Az EP közvetítés után a negyedik emeletről néztem a lenti aszfaltot. Az undor és fájdalom valami meghatározhatatlan érzéssé olvadt össze bennem: csak ordítással tudnám kifejezni, igen, azt hiszem, csak ordítással. Hogy miféle aljas és ostoba vádak hagzottak el azok szájából, akikhez képest a görény, erkölcsi lény.
Ezt nem Te tetted király.
Hittük, hogy ti immúnisak vagytok a fertőzésekre; nem engeditek magatok közé az AZOKból lett EZEK bacilusait, akik simongáborosítottak benneteket; sokáig az hittük, nálatok nincs kolompárorbán, erre itt az új kórisme: farkasflórián. Hogy kerül egy bűnözői kiss, de szilád képződmény a felső vezetés közelébe?! Hogy kerülnek pártállami múmiák államtitkári székbe?! Viktor, tudom, hogy káros a múlt bűnöseinek gyűlölete, óva intem magamat is a gyűlölettől, ami a gyűlölőt jobban tönkre teszi, mint a gyűlöltet, de közben tudom: a gyűlölni valót gyűlölni kell, és a szeretni valót kell szeretni. De – „te tetted ezt király”. Egy üveg méz évszázadokig eláll, de ha egy kenyérmorzsa kerül bele, megfertőzi, megsavanyítja az egész üveg mézet. Mi, örök pártonkívüliek huszonhat éve vagyunk Estragon és Vladimír, várjuk Godót, de csak Pozzo jön, kötélen vezeti az elbutított „közmunkás” Lakit, aki rezsicsökkentést remél. Lemér ez titeket, hogy ilyen reményekkel méritek az embert. „Te – is – tetted ezt király!” (Tudom, nem elegáns, még kevésbé szellemes személynevekkel gúnyolódni, de ha a világ megszüntet minden szabályt, mért pont ez maradna érvényben): Semmilyen király léptet fehér lován, hadd lám, úgymond mennyit ér az erdélyi tartomány. Szétrobban a tüdőm, ha nem mondom ki ezt: pózebberek!
Ezt pl. ((mármint a fehérlovaglást, és a húszezerét fácánozást)nem te tetted király (de hallgattál olyanokra, akik miatt tönkrement az életünk (2 hónapig kokárda viselni, ami miatt elbukott a 2002-es választás?! ))
Amikor elkezdenek burjánzani a testben a rákos sejtek, azok elpusztítják az egészséges szervezeteteket. Te engedted be magatok közé AZOKat és EZEKet a rákos sejteket: el fogja pusztítani a Szervezeteteketketutálokmindenszetvezetetmert, „te tetted ezt király!”. Ne dumáljatok nekünk a dzsidipiről, meg hogy majd három év múlva már teljes lesz a foglalkoztatás (ugyanazt mondjátok, amit AZOK hazudtak: most még kicsit rossz lesz elvtársak, aztán majd, ö, majd, ö, majd öö, elvtársak beverjük a pofátok, oszt kussoltok, mert apátok fasza kell nektek, nem más, nagy a pofátok, nem kaptok zsemlét, mert nem a szabadság kicsi, hanem a pofátok nagy).
Ne dumáljatok erről, mert mi már, munkanélküli diplomások, hatvan (év/hely) közelében, nem tudjuk kivárni azt a zsemlét étlen. Ne dumáljatok a növekedő jólétről, mert az, ahogy látjuk, a ti jólétetek csupán, s mert ezek a lózungok semmibe sem különböznek a furcsán fegyencek hazugságaitól, hogy : ”nagy a jólét” . Látjuk a közszolgálati tévében makogó majmokat, ahogy beidomították nekik a kormánypárti propagandát. „Te tetted ezt király!” Azokat teszitek tönkre, akik valaha hittek bennetek. Máglyára külditek a bárdokat és dalnokokat, és a máglya tüzénél saját pecsenyéiteket sütögetitek. Te tetted ezt? Király?
És most váltsunk ritmust, s hangnemet, mollból dúrba, szabózsoltnak, rock ’n’ rollban: Egyáltalán nem tisztelt konzervember, aki elkonzerváltad magadban a kommunizmus utolsó leheletét, te (-)súgó és odasúgó, aki odasúgott a polgármester-helyettesnek, hogy döglesszen meg engem. Hol voltál te szarházi, amikor engem vertek a furcsán fegyenc kopói, miközben nem is voltam az Astoriánál, mert soha nem voltam Fidesz-tag, semmilyen tag nem voltam soha, te pedig sütkéreztél minden hatalom melegében, és sütögetted a pecsenyéidet annak lángjánál (hogy a ti nyelveteken fejezzem le magam); hol voltál, te hímtag akkor, te gennyedék, hol? te lábgomba, hol voltál, te apád ágyékénak rossz folyása, amikor ’88-ban tüntettünk a keleti (ez esetben nem rendőrminiszter személyneve) elvtársad (csau) falurombolási terve ellen, hol voltál?… Ja, ott voltál biztos, és jelentettél, és ott voltál biztos az 1989. június 16.- i újratemetésen is, és jelentettél az elvtársaidnak. Rosszmagam ott voltam: ha az akkori piszkosszolgálatok fotóit arcra lebontva és kinagyítva megnézed, ott látsz középtájon; előttem pár méterrel, indián fejpánttal az a furcsán fegyenc állt, akiből később a közélet legundorítóbb férge vált, kivált azzal is, hogy ö vált az EU kedvencé, és aki korábban az elvtársad volt. És ugyanazon a nyáron, 89-ben, az avignoni Színházi Fesztiválon az északi elvtársaid által bebörtönzött Havel szabadon bocsátását követelő petíciót írtam alá (jelzem: egyedüliként a társulatból, mert Schlangerék akkor még féltek demokratáknak lenni).
Sokunknak már heti egy meleg étel sem jut (és ilyenkor nem válogatja meg szavait a megszavazásra kétlen, kiéhezett, kivérezett ember, és nem választékosan beszél, még ha van is rá képessége); ez a becsapott és elkeseredett tömeg, félő, hogy hamarosan olyan performance-ot csinál a falrament (hehe, én is utálom a szóviccket, de van a z a szint, amir férelökjük a stilisztikai szabályokat előtt, hogy ahhoz semmi a 2006. őszi megmozdulás (nóta benne: én ott voltam kb. 30 délutánon át. Te hányszor voltál ott, te hányadék?); olyan pofont kap a magyar falrament, hogy a fal adja a másikat, és világsajtóba is belekerül!
Soha nem szavazok többé arra a párta, amely a kormányába vesz hozzád hasonló pártállami múmiákat (az eszdéesszel is csak addig szimpatizáltam, amíg ’94-ben le nem szopták az AZOKból lett EZEKet, hogy jusson nekik az asztalról lehulló morzsa… vagy az egész terített asztal maga).
