– Bemutatlak az államtitkárnak.
Élő nem akarta mondani, hogy már futólag ismerik egymást.
– Aha, maga az – mondta az államtitkár komoly arccal és fenyegető hangon. Élő úgy döntött, hogy nem ismeri meg.
– Élő Gábor vagyok. Kihez van szerencsém? – Provokációnak szánta, és a rendőr halk köhintéssel figyelmeztette Élőt, az államtitkár intett a rendőrnek, mintha azt mondaná: hagyd, ez majd én elintézem.
– Tőlem kérdi, hogy ki vagyok? Volt már nálam a minisztériumban. Abban a természetvédelmi ügyben.
– Úgy látszik, itt rám nincs is szükség – mondta a rendőr, és el akart menni. Élő utána szólt, hogy maradjon, biccentett az államtitkár felé, és otthagyta őket. Pár lépés után menet közbe visszafordult, és ekkor Gecey rákacsintott Élő Gáborra. Amikor Élő eltávolodott, az államtitkár a rendőrhöz hajolt, mintha egy pihét távolítana el a gallérjáról.
– Ennek majd utána nézünk. Kérj bírósági határozatot a telefonbeszélgetéseinek lehallgatásáról.
– Ez a véleményed?
– Nincs véleményem. Ha volna, más szakmát keresnék. Csak elveim és céljaim vannak. No, töltsük meg a puskákat, mindjárt kezdődik a vadászat.
