A Hogy volt? tévéműsorban Bara Margit torzóban maradt színészi pályáját elevenítették fel. Nehéz higgadtan végignézni. Nézzük: Kolozsvárott kezdi a pályáját, a negyvenes években szerződik Kis-Magyarországra… (Ha a délszláv háború után a pesti tévéhíradóban „Kis-Jugoszlávia” néven csúfoltak egy országot, ahol félmillió magyar élt, akkor e trianoni maradványt miért ne lehetne kicsinyítőleg képezni, pl.: Magyaroszágocska, vagy Maradék-Magyarországocska, Törpe-Magyarország, vagy Tarabant-Magyarország, vagy Fikarcnyi-Magyarországocskácska… De nem ez a téma.) Ezt a nemes megjelenésű, gyönyörű színésznőt hamar felfedezi a film; cselédlányt játszik Darvas Iván mellett a Bakaruhában, játszik Makk Károly, Ház a sziklák alatt című filmjében, ezzel Cannes-ba is kijut. Harminchét éves, amikor a vérszagú vezetők eldöntik, hogy kitörik Bara Margit nyakát, azzal az ürüggyel, hogy túl arisztokratikus és „reakciós” a kisugárzása (pedig, ahogy említettük, cselédlányt is remekül játszott. S hogy mire „reagált”…? Legfeljebb a partner végszavára.) Sikereinek csúcsán, egyik napról a másikra eltiltották a pályától, mert: „…a cocalista erkölcshöz nem megfelelő módon viselkedett egy házibulin.” (A „házibuli” szót a beat nemzeték hozta be, és ezek a vérszagú cocalisták a beat-et is üldözték, a „házibuli” szó pedig „elhajlás” szinonimájaként jelent meg szivacsos állományú agyukban.) Nem tudni, mi volt a kritériuma a cocalista erkölcsnek. Azt viszont egy szemtanútól tudni, hogy ezek a cocák a gemenci vadászházban, vadászat ürügyén olyan orgiákat rendeztek, amilyent még Kovi sem merne bevállalni egy felnőttfilmben. Azt sem tudni, mi történt azon az estén. Akik ott voltak, pálya- és vetélytársak, irigységből ellene tanúskodtak. A kollégák egymás között azt suttogták (amit persze a bíróságon nem mertek vállalni), hogy a házibulin ott lévő cocalista párttitkár le akarta fektetni a színésznőt, Bara elutasította, és a coca, csorbát szenvedett férfihiúsága késztetésére állt bosszút Barán. A szakma, EGY KIVÉTELLEL, elfordult Bara Margittól – ezt Törőcsik Mari mondta a műsorban, vegyük hát hitelesnek állítását. Egyedül Szirtes Ádám volt annyira egyenes és bátor, hogy bement Aczél Györgyhöz, az asztalára csapta a vörös pártkönyvecskéjét, azzal az indulattal, hogy ha ezt Barával megtették, akkor ő nem akar tartozni abba a pártba. Senki más nem tett semmit a védelmében! Ama ötezer csepűrágó közül (kábé ennyi volt a színészetből élők száma), senki sem. Hogy volt? Így volt. Senki. Hol volt, aki vállalta volna Jan Palach sorsát? Nem volt. Mert akik erre képesek lettek volna, meghaltak Ötvenhatban. Vagy a cocák börtönében ültek. Akik pedig kint voltak, azok jóllaktak a gulyáspörkölttel és virslivel teletömött pofával böfögtek a sörsátor előtt, vagy vonultak el a lelátó előtt, és integettek.
Az akkori csepűsök mentségre lehetne írni (?), hogy a színészt sosem a bátorságáért fizették. Botorság ezt hinni. Minden időben inkább a belállokasorba jellemezte a színészek többségét (vannak persze üdítő kivételek, akik bár nem üdítővel üdítették magukat, kemény emberek voltak. Pl: „…its”, és „…ics”, pedig ne is voltak szerbek).
Így tettek taccsara egy fiatal, ereje teljében lévő, gyönyörű és tehetséges színésznőt. Aki a szilencium lejárta után már nem is akart egy levegőt szívni ezekkel. Férjhez ment Gyarmathy Dezső olimpikonhoz. Végezetül Törőcsik Mari visszaemlékezését idézném, Bara Margittal kapcsolatban: „…a hetvenes évek végén, Cannes-ban odajött hozzám egy spanyol filmrendező, és azt kérdezte tőlem, hogy hol van az a fekete hajú színésznő, akit tizenöt évvel korábban a Makk filmjében látott, mert szeretné meghívni főszereplőnek egy spanyol filmbe. Akkor én azt mondtam neki, hogy őt nem hívhatja, mert...”
Spanyolországban még tizenöt évvel később is emlékeztek Bara Margit színésznőre.
Trabantországban a cocalisták gondoskodtak róla, hogy elfeledjék.
Agyvérzéssel tolókocsiba kényszerülve is győztesnek érezhette magát a cocákkal és pojácákkal szemben. A Hemingway-mondat-átirat 3. változata: az embert meg is lehet ölni, le is lehet győzni, csak kellő gonoszság szükséges hozzá.
