GRECSÓ KRISZTIÁN zamatos könyveit olvasom. A fülszövegben felsorolja, milyen foglalkozásokat űzött. Ettől felbátorodva magam is összeszámoltam – önkorlátozva csakis azokra a foglalkozásokra, amit folytatólagosan, “nagy nyilvánosság előtt” (nem aljas indokból) követtem el. Témánként csoportosítottam, nem időrendben. Ja, és csak azt vettem be, amiért pénzt kaptam (semmi hobbi, ezért maradt ki a vadászat, amit 40 évig űztem, de csak költöttem rá). (“Semmit sem csináltam pénzért, de mindent pénzért csináltam”. Bródy János paradoxona. Rám ez nem érvényes, mert sok mindent pénz nélkül is.) Lássuk, amire emlékszem:
Szappanopera-színész, szinkronszínész, színházi színész, rendező (Werner Schwab, Népirtás, 2002), lovas kaszkadőr (Rényi Tamás: Élve vagy halva, mozi, ‘79), rádióbemondó, rádiójáték-szerző, író, vadászíró, költő, újságíró, rovatvezető (Hallali-rovat, Nimród: ’95-‘97), tárcaíró, hunting-blogger, fordító (szerbből és horvátból, VadVilág magazin ’91-‘92), tolmács (horvátról, Operafesztivál, Miskolc), műsorvezető, házigazda (FeHoVa), művészetszervező (B. Helikon), kocsmai zenész (kontra-tambura, prim-tambura, nagybőgő: ’75 nyarán, a csantavéri Vasa-féle ivodában), rockzenész (basszusgitár, akusztikus gitár; TheatRock zenekar, ’88-‘92), dalszerző, -szövegíró, énekes (Láva című szerzői nagylemez, ’87), zeneszerző (Weöres S. Holdbéli csónakos, ‘81), gimnáziumi előadó (Miskolc, Zrinyi gimi, 2000- 2002), színészmesterség tanár (miskolci Stúdió); Alaszkában: csemperagasztó (csak 2 napig, hogy legyen a vadászathoz benzinrevaló); Albertában: favágó, erőgép-kezelő, traktorista, baggeres, kombájnkés-élező, gerendaház-építő betanított segéderő, hódgát elbontó, gide, medveetető-feltöltő, nyúzómester (szezonban, ha több medve és farkas esett naponta), vadgyümölcsszedő, kőtörő; Torontóban: parki falevélgyűjtő; Hatvanban: múzeumi teremőr, tárlatvezetés (3 alkalommal, külföldieknek), sziklakert-építő, fácánkert felügyelő vadőr, árufeltöltő, középkorú nő kitartottja (ex lex szexmunkás – semmi köze a kux-lux-klánhoz), akasztott ember (kakukktosjás – ez nem foglalkozás, nem tojt engem kakukk; arra a közösmert mondásra vonatkozik, hogy “minden voltam már, csak akasztott ember nem”. De ezt nem mondhatom, mert az is voltam: nem kaptam érte pénzt.)
C.
