Amikor bizonyos embereket látok a tévében, és undor ül az arcomra, vagy legyintek, vagy káromkodok, vagy köpök a napfénybe, vagy Petőfivel fütyörészek... vaaagy:…néha megállok a mozdulatban, és azt mondom, hogy: de hát ő is ember, ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint én. (Fasiszták és nácik kíméljenek, mert egy emberi faj létezik, és ebben benne a fekete, a fehér, a sárga, a nemlétező rézbőrű, és a futurisztikus zöld (The Shudras).
Úgyhogy ebben a farmernadrágban és kopott dzsekiben, amiben írom jegyzetemet, benne az emberiség. Mert az ember minden rossz, és jó tulajdonságát megtalálom magamban, és az emberiség minden végzetes hibája benne az emberiségben: én vertem az utolsó szöget Krisztus karjába; én öltem meg Ceazárt (s voltam a te-is-fiam-brutusz), üldöztem el Napóleont a Szent Ilonára, és lövettem ötvenhatban a Kossuth téren, és én voltam gyéef is, a közélet legundorítóbb férge, amikor a választási győzelem után bevallottam – szűk elvtársi körben –, hogy hazudtam.
Összes hibám és erényem megtalálható bennem, annak mindegy melyik; de mindegyik tagjában.
De van ennél rosszabb hírem is.
Mindezen tulajdonságaimat örökítettem. Mert ott van a négy anyától született négy gyermekemben ((Marcit nemrég találták meg a féltestvérei (és nagy eséllyel kereshetik a féltestvérüket a belgiumi Lieg, és az angliai London városában, lévén, hogy ott is teherbe ejtettem 1:1 l (eldöntetlen) lányt, kiknek sorsáról semmi ténykörülmény nem jutott el hozzám. Lehet, hogy abortusz által, engedélyezetten és büntetlenül megölték őket)). (?)
Néha jobb voltam, mint amilyennek látszottam; néha jobbnak látszottam, mint amilyen voltam.
De. Ma kiültem Hatvan város főterére, és néztem az arcokat. Próbáltam elképzelni, melyik arc mögött mely élet-penitencia rejlik. És egyszer csak!... talán el sem hiszed Barátom, de innen ne keljek fel,ha a következő mondatomban cseppnyi fikció van – szóval ott ültem a kastély előtt, és néztem a kastélyt, mert ami szép, az szép, és szeretem a szépet, és ezt a szépészeti építészeti szépséget néztem… valamint a nem szép embereket is néztem. És azon gondolkodtam, hogy ezzel az arccal (aki éppen elment előttem) miért akar még mindig élni az ember. Aki ama arc személyi igazolványban hitelesített jogtulajdonosa.
Egyszer csak elhúzott előttem egy Trabant (emlékszel-e Barátom, ez a komcsi kocsi makettje volt, amire az amcsik azt mondták: megveszik a komcsiktól a lájszenszet, csak most már ne a kocsi komcsi makettjét mutassák a komcsik. Az amcsiknak.)… Szóval, elhúzott előttem a lerobbanni képtelen Trabant. Esküszöm az életemre: ez volt a rendszáma: ARC ((a számára nem emlékszem (számára előny)).
Hát így.
