Az ember előtti időben, vagyis az időtlenségben (mert az idő az emberrel együtt jelent meg, annak is azon szakaszában, amikor órával mérhetővé lett az a valami, amit később időnek neveztek). Szóval, abban az ős-óceánban évmilliókig kedvük szerint osztódtak a sejtek, mindegyik hasonlítani akart a másikra, mert már azok a sejtek is megalkuvók voltak. Aztán egyszer csak az egyik évmillióban, egy renitens, anachista sejt megváltozott. Ebben a pillanatban a sejtek milliárdjai rikoltottak fel, háborodottan: “Hibás!, nem olyan, mint mi! Öljük meg!” De nem ölték meg. Hanem létrejött az első mutáció, amelyik hasonlítani akart arra a megváltozott sejtre, aztán a körülötte lévők is (ez lehetett a divathóbort őse), hasonlítani akartak arra a sejtre. És a kezdeti ökológiai ős-óceán szép lassan megváltozott, hibáról hibára átalakult: amőbák, halak, állatok és emberek, vadak és vadászok lettek belőlük. A konfliktus volt az evolúció alapja. Egy eltévelyedő gén, a természet egy anarchista sejtje okozta ezt a galibát, az egész világot, ami benépesítette a földet.
Aztán eltelt pár ezer év, és IV Ince pápa, inkvizíció néven engedélyezte azok megkínzását, akik különböztek; nem az Ő(szentsége) Istenében hittek, hanem a természetben. Ugyanazt rikoltották, mint az ős-óceán sejtjei: “Öljük meg!, nem olyan, mint mi! Hibás!” De ők, ellentétben az óceáni sejtekkel, valóban megölték őket. Mert a pápa az mondta, hogy egy kis kínzás és fájdalom elég ahhoz, hogy visszatérítsék őket a természetük felől Isten ölébe, hogy kihúzzák belőlűk lelkük egyéniségét. Azt mondták: nem azért kínoznak, mert ezt élvezik, hanem az illető érdekében teszik. Mert akinek nincs mit bevallania, az vigaszra és oltalomra talál a Szentlélekben. Megtiszították hát a világukat a természet imádóitól, akiket ők pogányoknak neveztek; akik esetleg babonásak voltak, és minden olyan elítélendő tudománytól, amely ellentmodott, konfliktusban állt az ő hitük miszticizmusával. Mert azt gondolták ugye, hogy a legszebb és legromlottabb angyal, Lucifer lófaszt sem tud elérni, ha nincsenek segítségére a boszorkányok, és azok a tudósok, aki azt a nevetséges álltást hirdetik, hogy a föld glóbusz alakú, és az emberi élet egy olyan sejtben teremtődött, amely eltérni merészelt a konvencióktól. A természet és a tudomány uralmát meg kell fékezni, mondta a Szent Ítélőszék, és meztelenül a kínzókerékre kötözték a nőt, akinek több fanszőrzet nőtt az ölén, mint amit normálisnak tartottak, pedig csak a természet akarta, hogy buján burjánozzon az a szőrzet. De IV Ince pápa erre azt mondotta, hogy e szőrzet többlete a Sátán jele, és megkérdezte a nőt, hogy vétkezett-e. “Igen”, mondta a nő. “Azt álmodtam, hogy Őszentsége nyalta a szőrös pinámat”. Mire IV Ince pápa máglyára küldte. Utána nagyot nyújtózott, és magához rendelt egy kisfiút, akinek nemi szervével játszogatott két kínzás szünetében.
Calvero
