Ezt a mondatot sokszor halljuk, halálesetek alkalmával. Ez a mondat, ugye, semmit nem jelent. Mert persze azt akarná jelenteni, hogy aki a napszemüveg mögött azt hazudja a temetésen, hogy részese a gyászoló fájdalmának, nyilvánvalóan alakoskodik – ezért is veszi fel a napszemüveget, hogy ne láthassák a mondata közben felcsillanó örömöt: milyen jó, hogy nem az én értékes testemet zabálják hamarosan fel a férgek. (Ámde lehetséges, hogy már a jövő héten az ő rokonainak hazudik egy másik napszemüveges, az ő temetésén).
Node. Vannak emberek – ennek bizonyságát fogom nyújtani e jegyzetem végén – akik a címben foglalt értelmetlen mondatot úgy kívánják értelmezni, hogy részt vesznek valamilyen eseményen. Ime a megtörtént eset: 1962-ben Csantavéren felavatták az új iskolát. A megnyitón a községi komcsi elnök (Magyarhonban: komcsi tanácselnök) mondott beszédet. Mondta a szokásos képzavaros frázisokat: … és legyen a ziskola szocializmus vívmánya… és az ifjú kommunisták fészkének hajléka… és mi rajta tartjuk a szemümket a jövő talaján…
És a szónok elnök, kinek kövérkopaszon gyűrődő tarkóján kivörösödött a bőr ( … konyec) azzal fejezte be a szónoklatát: … és ennek az ünnepnapnak alkalmával fogadják őszinte részvétemet.
C.