A Piramis együttes kínozta tegnap este a sörfesztiváli közönséget, Hatvanban. Egy Révész Sándor utánzat próbált herélt hangon vernyákolni. (Hogy előző jegyzetemre utaljak: mintha egy választási malacot herélnének). Amikor elhallgatott és csak a gitár szólt, akkor még zene is volt. A basszista elbújt a haja mögé. Szégyellte ezt az egészet.
A kopaszodó énekes azt próbálta énekeli: „ A szerelem ördöge én vagyok!”
Te? Tényleg?!
Nem hiszem, hogy ilyen rosszul bárki is énekelt e féltekén.
„Bírjátok még, fiatalok”?
Nem volt elég meggyőző a közönség halk moraja.
Jogos volt a kérdés. Mert magam is csak azért hallgattam, hogy… meddig bírom még kínozni magam.
De… megbocsátó természetű lévén: azt gyanítom, hogy az énekes azért énekelt végig hamisan, mert nem kapott kontrollt. Nem hallotta a saját hangját. De ez nem mentség. Hol volt a „ród”, a technika?!
De komolyan: akár véletlenül is el lehetett volna találni egy két hangot.
„Itt vagytok még, Hatvan”, kérdezi a faszi, rockerterpeszben, modorosan.
Ekkor álltam fel, s mentem el a térről.
C.
