Hemingway 1952–ben a Life magazinban tette közzé Az öreg halász és a tenger című elbeszélését. Amikor megjelent a mű, Kurt Vonnegut (akkor már szűk körben ismert amerikai író) elolvasta, és véletlenül ismert néhány öreg halászt. Megkérdezte: mi a véleményük. Mire a halászok azt mondták, hogy bár Hemingway. vett részt mélytengeri halászaton, mégsem ismeri jó a témát, hiszen Santiago nevű öreg halász figurájából idiótát csinált. Vagy, enyhébb esetben dilettánst. Ugyanis megmenthette volna a nagy marlint, ha késével szeleteket vagdos le, és a haldarabokat a csónak aljára fekteti. A maradékot pedig a cápáknak löki.
Vonnegut azt is állítja, hogy Hemingway, elbeszélésében a cápákon a kritikusokat értette, akik lehúzták a korábban megjelent egyik regényét.
Én kedvelem Hemingway-t, a novellistát. De nem kedvelem, mint regényírót. Túl szentimentális.
Azt is tudjuk, hogy nem az írói munkásságáért kapta a Nobel-díjat. Hanem az „antifaszista „ tetteire.
No:
Én elég sokat éltem. Öreg „halász” lettem. Sok nagy „halat” fogtam. Tele volt a lakásom és a két házam a nagy „fogásaim” tárgyi emlékeivel. De amikor elveszett a lakásom és a két házam, mit tehettem? Mit tettem? Válasz: filézd ki a halat. A maradékot hajítsd a szemétbe. Vagy a cápák elé.
C.