Egy kismacska mászkált a lakótelepen. Nyávogott istentelenül. Már reméltem, hátha rálép valaki, vagy elüti egy autó. És akkor talán elhallgat.
A lakótelep egy emberraktár, ahol büdös emberek laknak, és nem elég a saját büdösségük, még kutyát-macskát is tartanak, amitől a lakás állatkertszagúvá lesz.
Nem bírtam továb, odamentem az egyik lakóhoz, aki a biztosági zárat nyomkodta. Kérdeztem, övé-e a macska. Szó nélkül bement. Ekkor a másik bejáratból kipenderült egy kövér, barna bőrű asszony. Kérdeztem tőle is, hogy övé-e a macska. Mire, palócosan:
“Enyim háá. Áhhá, a kurvá ánnyát, mer ez mindig csak főmászik a fára. Ott dögőjjön meg.”
És majdnem a kezemre csapta a bejárati ajtót.
C.
