Égenjáró Járóka Lukács.
Minden ember egy szakadék. Szédül az ember, ha önmagába néz.
Szarkasztikus gúnyod, s metaforákra való hajlamod rám vall ("a gombolyag visszafelé pereg")
Kocsmáros és zenéz nagyapád, s operaénekes anyád/ másik oldalon tanár és író nagyapád, s író,színész, költő, anarchista, egoista ..a szomjamtudja miféle apád... minden génje egyesült benned.
Nem hiszem, hogy akkor bontják le a díszletet, amikor meghalok. Az ég fent marad, s alatta a fák, meg a madarak.
Várlak.
C.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
