a közös képviselő (régebben: házmester -- besúgó -- lábszagú paraszt), hogy feljelent, mert este tíz után csendrendelet van érvényben, és én hangosan szurkoltam a horvátoknak. (Mi lett volna, ha még fociszurkoló is lennék?...)
Mármost, nem én szerveztem Braziliát a világ másik felére. Ergo: nem én tehetek róla, hogy a nyitómérkőzés este tízkor kezdődött. Miként arról sem tehetek, hogy a horvátok kemény ellenfelek voltak, és valódi dráma történt a pályán.
Aztán van ilyen, hogy ebéd utáni pihenés (már akinek van ebédje), a Mediterrán vidékeken ilyenkor az üzletek is bezárnak, kihal a város. Ez a lábszagú paraszt pedig olyankor kiül a ház előtti padra, és a túlsó oldalon haladó lábszagú parasztnak kurjongat. Azt szabad, ugye, mert nem este tíz után van. De aki éjszaka rossz alvó, és dálután pihenne, felébred ennek a lábszagú parasztnak az ordibálásra. És még ő fenyeget rendőrséggel!...
Ma reggel, amikor lerohant a hülye szövegével, nem vettem fel a kesztyűt, tovább haladtam mellette. Csak a lábszagát éreztem.
C.
