-- Miért pusztítod ilyen módszeresen magad?...
-- Mert még mindig jobb, mint a direkt öngyilkosság. Balogh Péter... Zichy Jenő óta ő volt a legnagyobb grafikusunk. Aztán.. egy puskagolyó. Lehet, hogy már másnap meggondolta volna magát. De ilyenkor már nincs másnap. Kedélyesen akarok végezni magammal. Tudatosan, megfontoltan, elszántan. Szomorúság nélkül.
-- De.. miért nem akarsz élni? Tudod, hány ember a seggét verné a földhöz, hogy szereti valaki. Én szeretlek. Túl nagyon is. Rohansz a választott végzeted felé, észtalanul...
-- Várj! ezt lejegyzem: "észtalanul". Ilyen szó ugyanis a magyar nyelvben nincs. Ettől kezdve lesz. Ettől érdekes a nyelv... no.. nem arra gondoltam!... hanem, hogy a nyelv alakul, mint a mészkőszikla a Bükkben... Tudod, mennyire hiányzik? A Bükk. Utolsó menedékem volt...
-- Tudom, édesem. Ha nem is tudom, érzem. Aludj. Puszi. Jóéjt... te.. te mit jegyzetelsz?, amikor én beszélek hozzád!? Te nem szeretsz? mit jegyzetelsz? he? nem szeretsz? miért nem figyelsz rám?... he? Mért jegyzetelsz, mért nem szeretsz, He?...
(Végtelen történet).
C.