"Hatvan felé, hazafelé". Ezt mondogatták a csantavériek, amikor meghalni készültek. Én hatvan felé ma nagy lépést tettem, mármint az éveim számát tekintve... és soha nem könnyeztem ennyit, mint a mai születésnapomon.
Pedig Beatrix megtesz mindent, hogy boldognak érezzem magam: minden nap kétszer szeretkezünk, szigorú rendszer szerint: reggel nyolckor és este. (Az efajta őszinteség belefér a napló műfajába, sőt, annak alapja, ugye Barátom?).
És ma egy új helyzetbe hozott minket a mocskos politika, mert lehet, hogy nem tudok tovább Hatvanban hetvenkedni.
Miért? A mocskos komcsik miatt!
Hogy rohadnátok meg!
Szép születésnapot!
A kurva anyátok!
C.
