Pár nappal ezelőtt írtam: "... végigvadásztam a Sargan hegyet." Vele vadásztam végig. És nemrég jött az sms, hogy Radan ma meghalt.
Még nem tudtam semmit a haláláról. Csak találgattam: sokat dohányzott, ivott is. Arra gondoltam, hogy a szerbiai árvízben volt önkéntes, és úgy. De utána jött a hír: fát vágott, eldobta a fűrészt, és vége. Szívroham.
1998 óta minden alkalommal oda-visszaútban megálltunk Nyugat-Szerbiában, Montenegró felé mentünkben/jöttünkben. És pár napot ott töltöttünk náluk, családom az ő családjával a Rzav-folyóra járt fürdeni, mi vadásztunk.
Aztán megjelent ott Kusturica, és mindent felvásárolt, Radan pedig beállt hozzá munkásnak (erdész volt a szakmája).
Kuszto jól fizette, hamarosan Radan is vett egy telket a Kusto-birodalom mellett.
Ott akart építkezni. Ki építi fel azt a házat, te Radan?
Talán a három kiskorú gyemeke, ha felnő.
Utoljára akkor voltunk nála, amikor eldatam a montenegrói házat, és visszútban megálltunk. Pálinkáztunk, kolót táncoltunk szerb népzenére.Radan a hangulat tetőfokán, szerb szokás szerint sorozatot lőtt a levegőve a géppisztolyával.
Elpuszíthatatlannak tűnő őserő volt benne.
Utoljára március elején hívtam telefonon, említettem neki a múzeumot. Azt mondta, megszervezi, hogy Szerbia minden vadásza eljöjjön megézni (ilyen nagyon túlzó személyisége volt).
Radan 45 éves volt.
Isten nyugosztaljon, Barátom.
Nek bude ti laka zemja.
C.
