belegondolni, hogy minden, ami megtörténhetett velem, és meg is történt, az immár megtörtént, és innetől kezdve csak történetté nemesülhet, és úgy jön majd ki belőlem, mint a selyemhernyóból az anyag. Úgy változik át a múltam történetté, és már a valóságban nem történik velem semmi, és semmi sem indokolja a létezésemet, csak az, hogy selyemhernyóként anyaggá változtassam a múltat, ami pedig elmúlt, mint a tavalyi levél.
C.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
