Bár mág csak öt órahosszája dolgozom ezen, és még nem látom be a regényfolyam teljes terjedelmét, csak az "első kanyarig" látok el, de azt már érzem, hogy a főhősöm (anti-hős?) az eddigi legradikálisabb különc, akit eddig írtam. Beragadt két világ közé: a civlilizácó már nem érdekli, de a "vadon" még nem sajátja. Nem egy Tarzan, nem is egy Jack London-i figura, mert nem romantikus, és nem tudni, hogy menekül-e, vagy üldöz valamit; hogy üldözik, vagy önszántából vonult ki a civilizációból. (De nem paranojás elmebeteg, mielőtt félreértenéd.)
C.
