Nem tudok túllépni a Körtén. Annak idején együtt álltunk minden délután a gyéef elleni tüntetéseken ((ha a szerzői jogvédő hitelesíthetné azt a rigmust, amit valószínűleg én mondtam ki először, s utána világsiker lett: "... takarodj!") Undorodom leírni a nevét.)) Rá is ment az életem. A Körte ott volt mellettem a Kossuth-téren... és... most mégis megdöbbent, hogy beállt a sorba, és gépi hangon szólít meg, propagál...
Egy jelenleg Berlinben élő barátom mondta: attól kezdve, hogy Dörner oda állt, ahova, ő a színházban nem tudott olyan erővel tapsolni, bármilyen jó is volt a Döri a szerepben.
A művésznek, hacsak nem tehetségtelen, nem szabad elfogadni a politika mocskos mancsát. Sem jobbról, sem balról. Mert a politikusok ...(simongábor ma már szabadlábra is került, jut eszembe) addig használnak téged, amíg a saját zsebüket szolgálod; addig építenek neked stadiont, színházat, múzeumot... utána dobnak, mint a taknyos papírzsebkendőt. Téged is otthagynak az első alkalommal, amikor nem lesz saját hasznuk belőled, kedves Körte.
C.
