Az előbbi jegyzetemet félig visszavonom, mert amit olvastam, egy ügyetlen parafrázis volt, valakitől.
A Radnóti vers, helyesen:
"Ott a park, régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya."
((Kedves Fifi nénit, Radnóti özvegyét személyesen ismerhettem, Isten nyugosztalja (nemrég halt meg, 1o3 évesen)).
Nem makacskodom: de a szerelmeknek sincs lábnyoma a parkokban; nyoma csak a kisírt szemekben van... De ez a metafora a költői szabadságban megtalálja létjogosultságát.
C.