Vajdaságban szinte minden Máriát Macának becéznek. Édesanyám is Maca. Vagyis Mária. (De ez még nem jogosít fel engem semmiféle megváltói feladatokra...)
Annak idején írogattam más lapoknak is. Akkor robbant be Rúzsa Magdi. A szerkesztő azt mondja: tudja, hogy én is vajdasági, csináljak interjút az ifú sztárral. OK, felhívtam a kishegyesi önkormányzatot, elkértem Rúzsáék helyi vezetékes számát.
Másnap telefonáltam. Egy hölgy veszi fel. Mondom, hogy mi van, hogy a Magdiról írnék. A vonal túlsó végéről még egyszer megkérdezik, hogy ki is vagyok. Ismét mondom. Hangos visítás.
-- Calvero, nem ismersz meg?... a Maca vagyok, Magdi anyja. Annak idején együtt jártunk Topolyán! A Mezőgazdaságiban!... Te a másik Macának udvaroltál, a Berecznek, emlékszel?... Engem észre sem vettél!...
Előre bocsátom: az írás nem készült el. Egyszer meglátogattam őket Hegyesen, de Magdi nem volt otthon. Pár héttel ezelőtt a Múzeum megnyitóján Magdi koncertet adott 6o főterén, de én aznap szolgálatban voltam, nem tudtam megkeresni.
No, végülis egy hétköznapi történet. Csak az ígéretem miatt mondtam el.
Holnaptól, pár napig nem írok, a Bükkben leszek.
C.
