Nem kastély ez, ahol lakom és lopom a napot..., de mintha szellemek járnák be. Az elmúlt években több ember meghalt ebben a lakásban; ágyon, a halál csókjától boldogan henteregve. Amikor ledőlök a heverőre, és "porral sóhajt" a matrac, mintha a meghalt emberek halálhörgését hallanám; megcsikordulnak a rugók, sikít a fém...
(Talán ez ötletet ad egy új thriller írására?...)
Az előzőnek a mottója: "A jövő beszélni fogja, hogy (...) nyomorban és később templomi szegénységben élt egy álomlátó, aki (...) kísértetekkel beszélgetett."
Ezt Kosztolányi írta, amikor elment megnézni Cholnoky Viktor holttestét a hullaházban, 1912 június 5.én.
C.
